Foto:Annie Leibovitz

"Lehet?

Lehet egyszerre két nőbe szerelmesnek lenni?

Létezik olyan szerelem, mely mint a kétágú láng, mindkét irányba egyenlően pezsel?

Életem egyik legkedvesebb munkája – egy film forkatókönyve – erről szólt.

(Nem magyar film volt, nálunk be sem mutatták.)

Gyerekszerelemmel indul. Egy kisfiú még az iskolában beleszeret az osztálytársnőjébe. A szadista tanító büntetésből bezárja őt a szertárba, sötét éjszaka, riasztó csontvázak és kitömött állatok, sasok , mevék és üvegszemű mongúzok közé. De a kislány, a szőke Anna, beszökik a rettegő fiúhoz. Enni hoz neki, és eloszlatja a rémületét. Igy indul a szerelem közöttük., áldozattal , s azzal a nagyon korai élménnyel, hogy a szerelem megszünteti az ember félelmét.

Felnőnek.

Különös vonzalom lesz közöttük, szűzi szerelem, miközben a kamasz fiút elcsábítja egy érett, szenvedélyes asszony, akibe halálosan beleszeret.

Mindkettőjüket szerti.

Az egyiket sűrű, testi, a másikat éterien tiszta,”lelki”szerelemmel. Őrlődik a két érzés között. Anna beteg lesz, s amikor végre oda akarja adni magát a fiúnak, rémülten és kétségbeesetten, mert nem akar vesztes maradni, csók közben vér csordul ki a szájából.

Ölelkezés helyett ölében viszi haza a fiú, mindkettőjük inge csupa vér.

Hamarosan meghal a lány – szűzen és fiatalon. Úgy tűnik, a sors választott, de a fiú nem marad a másik szerelmével sem. Elmenekül tőle, messzire.

Egy másik országban kezd élni.

Önmaga elől menekül. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy hűtlenségével megölte Annát.

Berlinben aztán belekerül a szabados életbe, bohém , fiatal festők és költők közé,gátlástalan pánszexuális légkörbe, ahol mindent szabad. Mindneki mindenkivel, nincs határ. De itt is azt tapasztalja, hogy aki nem csak szertkezik, de mélyen szerelmes , az kétségbeesett lesz és nagyon boldotalan. A test szabadsága nem oldja meg a lélek kötelékeit.

Végül a fiú egy fura és játékos párbajban, amelyet legjobb barátjával vív, öngyilkos lesz. Beleszalad ellenfele kardjába, mert nem akar élni tovább. És ahogy haldoklik, és már nem kifelé néz, hanem valahová belülre, vagyis lelki szemekkel lát, megpillantja Annát, az arca fölé hajol, mint egy anya a bajba lévő gyereke fölé.

Érte jött?

Ekkor döbben rá, hogy ő csakis ő….

Igen , csakis ő.

Anna volt az egyetlen szerelme mindig.”

A morális része most nem érdekel, csupán a lélektani: lehet-e két nőt szeretni? Lehet –e a szerelem egyenlő intenzitással égő kétnyelvű láng?

(A gyönyörű történet Gottfried Keller ..Zöld Henrik című regányéből való..)

Müller Péter: Varázskő