Azon gondolkozom mostanában, vajon van-e értelme ennek a blogolásnak. Szeretek itt lenni, és lehet, hogy még örömet is okoztam, okozok néhány embernek. De vajon normális dolog naponta tízszer leülni a gép elé, türelmetlenül várni a reakciókat? Normális órákat böngészni a neten, és különleges képek után kutatni? Igen egyrészt jó, mert elfoglalom magam valamivel, de ugyanakkor meg is rémít, hogy megint itt ülök. Félek, hogy függővé válok, hisz olyan ez mint a kábítószer! Azt hiszem korlátozni fogom magam. Kifogytam az ötletekből, nincs ihletem. Kellene egy Múzsa, aki homlokon csókol! De hol van? Mikor jön már el? Mikulás, ha olvasod a blogomat, kérlek, teljesítsd a kívánságom! Hisz te tudod, mi az, mire oly nagyon vágyom. Talán voltam olyan jó az elmúlt egy évben, hogy megérdemlem.
Ma már nem jövök, szép estét, és jó éjszakát mindenkinek!
(Egy művész vallomásai...s mikor ezt elolvastam , akkor jöttem rá, hogy pontosan ezt érzem most én is...
Utolsó kommentek