Ha valaki meg akarja ismerni a szeretetet, meg kell élnie a mindennapokban. Gondolkodni, olvasni, mélyre szántó beszélgetéseket folytatni róla nagyon szép dolog, de kérdéseinkre így nem kapunk választ. A gondolatok, olvasmányok csak akkor értékesek igazán, csak úgy tanulhatjuk meg igazán, és a gyakorlatban is alkalmazni próbáljuk, és a lépéseinket a többiek, vagy valaki, reagálnak.
S miközben megéljük e kérdéseket, sok igazságra rájövünk, többek között például arra, hogy a szeretet nem tárgy. Nem árucikk, mely elcserélhető, megvehető, eladható, ráerőltethető valakire vagy kikényszeríthető bárkiből. Kizárólag önként, feltétel nélkül adhatjuk oda. Ha valaki úgy dönt, szeretetét az egész emberiséggel megosztja, szabadon megteheti. Ha inkább néhány ember számára kívánja fenntartani, szíve joga. Szeretetével azt tesz, amit akar.
Vannak emberek, akik a szeretet nevében megvehetők-testük és lelkük egyaránt. De önmagát csapja be az, aki úgy hiszi, a szeretet valóban megvásárolható. Az ember megveheti mások testét, idejét, földi javát, de a szeretetüket soha. Egyesek úgy dönthetnek, hogy adott árért cserébe szeretetet színlelnek. Némelyek oly tökélyre fejlesztették e szerepjátszást, hogy lehetetlenség észrevenni a csalást. De a szeretetet nem könnyű megjátszani. Hatalmas árat kell fizetni érte. Nem éri meg.
A szeretetet nem lehet rabul ejteni, nem kötözhető meg. Kicsúszik a kezünk közül. Ha másfelé veszi az irányt, nincs a világon börtön, nincsenek őrök, láncok vagy akadályok, melyek akár egy pillanatra is feltartóztathatnák. Ha egy ember úgy dönt, többé nem kíván együtt növekedni a szeretetben egy másikkal, a másik számtalan módon megkísérelheti őt visszatartani. Aljas eszközökhöz folyamodhat és megfenyegetheti, hirtelen bőkezűvé válhat és ajándékokká halmozhatja el, érzelmileg zsarolhatja és bűntudatot kelthet benne, ravaszkodhat és valamilyen trükkel maradásra bírhatja, vagy nekiláthat megváltozni, hogy megfeleljen társa igényének. De bármit tegyen is, a másik szeretete már elmúlt, és erőfeszítéseiért cserébe mindössze üres testet kap, szeretet nélkül, élettelenül. Fáradozásai jutalmaként egész hátralévő életében kétségbeesetten kapaszkodhat majd egy szeretet nélküli, kiüresedett és élettelen roncsba, szüntelenül ostromolva azt szeretetével. Ez, bármilyen megbotránkoztatónak is tűnjék, mindennapos jelenség, mozgatórugója legtöbbször a biztonság, a hírnév vagy a pénz. Még szomorúbb, ha belegondolunk, hogy az ilyen félrecsúszott kapcsolat eleve kizárja a szeretetben való növekedés lehetőségét. Szeretni ugyanis csak kitárt karral lehet. Kitárt karral hagynunk kell, hogy a szeretet szabadon járjon-keljen, kövesse a maga útját. Ha magunkhoz szorítjuk, rá fogunk döbbenni, hogy már csak önmagunkat öleljük.
(Leo F.Buscaglia)
Utolsó kommentek