A gyermek ki van szolgáltatva tanítóinak:a környezetnek,amelyben él , illetve azoknak a személyeknek, akikkel kapcsolatban áll. Ők felelősek azért, hogy megtanítsák a szeretetre. A legfontosabb tanítok természetesen a szülők, ők vannak a legnagyobb hatással a gyermekre. Csak olyanfajta szeretetet képesek átadni neki,, amelyet ők maguk is megtanultak,és azon a szinten,amelyen ők maguk elsajátították,hiszen ők is a szüleiktől és a kulturális környezetüktől vették át a tanár csak azt képes megtanítani,amit ő maga is megtanult. Ha a szeretet, amit megtanult, éretlen, kusza, birtokló, romboló és kirekesztő, akkor ezt fogja tovább adni a fiataloknak. Ha azonban olyan szeretettel rendelkezik, amely érett, szabad, szüntelenül fejlődik és gazdagodik, akkor gyermekei is ezt veszik át. A gyermek nem tud ellenállni a tanárnak. Nincs ereje ehhez, ha van is kevés. Ahhoz, hogy valamilyen kényelmi szinten létezni tudjon,el kell fogadnia, amit ajánlanak neki,kérdések nélkül. Valójában csak kevés kérdése van, hiszen nagyon keveset tud, és nincs összehasonlítási alapja. Szinte az anyatejjel szívja magába ezt a világot, megtanítják, hogyan feleljen meg a követelményeknek, és megismertetik azokkal a jelekkel, amelyek segítségével eligazodhat a világban. Arra is felhívják a figyelmét, hogy mik azok a jelentős dolgok, milyen hangokra figyeljen, és azok mit jelentenek, mi az , ami értéktelen és így tovább. Más szavakkal, megtanítják neki, hogyan legyen EGY BIZONYOS MÓDÓN SZERTŐ EMBER. Hogy viszont szeressék, mindössze annyit kell tennie, hogy úgy hallgat, néz és reagál, ahogy a többiek. Egyszerű dolog, de az egyén hatalmas árat fizet érte.