Amikor mély kapcsolatba lépsz valakivel, nagy igény támad az egyedüllétre. Elhasználtnak, kimerültnek, fáradtnak kezded érezni magad - örömtelien fáradtnak, boldogan fáradtnak, de minden izgalom kimerítő. Mérhetetlenül gyönyörű volt kapcsolódni, de most szeretnél egyedüllétbe vonulni, hogy újra összeszedhesd magad, hogy megint túlcsorduló lehess, hogy megint gyökeret verhess a saját lényedbe.

A szerelemben belépsz a másik lényébe, elveszíted a kapcsolatot önmagaddal. Elsüllyedsz, megrészegülsz. Ilyenkor újra rá kell találnod önmagadra. De amikor egyedül vagy, újra létrehozod a szerelem igényét. Hamarosan annyira eltelsz, hogy szeretnél adni belőle, annyira túlcsordulsz, hogy szeretnéd magad beleönteni valakibe, odaadni magad. A szeretet az egyedüllétből születik.

Az egyedüllét tesz túltelítetté. A szeretet kapja az ajándékaidat. A szeretet kiürít, hogy újra megtelhess. Mindannyiszor, ha kiürít a szeretet, ott az egyedüllét, hogy tápláljon, egységesítsen. Ez a ritmus.

Tedd a partneredet is éberré a ritmus iránt. Meg kellene tanítani az embereknek, hogy senki nem tud napi 24 órát szeretni, pihenési időszakokra van szükség. És senki sem tud parancsra szeretni. Spontán jelenség, ha megtörténik, megtörténik, ha nem jön, akkor nem jön. Semmit sem lehet tenni érte. Ha teszel valamit, áljelenséget teremtesz, színjátékot.

Az igazi szerelemesek, az intelligens szerelmesek éberré teszik egymást a jelenség iránt:"amikor egyedül akarok lenni, az nem azt jelenti, hogy elutasítalak téged. Valójában, éppen a szerelmed miatt teszed lehetővé számomra, hogy egyedül legyek." És ha a nőd egyedül akar maradni egy éjszakára vagy néhány napig, nem fogod megbántva érezni magad. Nem mondod azt, hogy elutasítottak, hogy nem fogadták örömmel a szereteted. Tiszteletben tartod a döntését, hogy néhány napig egyedül marad. Tulajdonképpen boldog leszel! Annyira sok volt a szerelmed, hogy üresnek érzi magát, pihenésre van szüksége, hogy újra elteljen.

Ez az intelligencia.

Mostani állapotodban azt gondolod, hogy elutasítottak. Odamész a nődhöz, és ha ő nem akar veled lenni, nem igazán szeretetteljes veled, hatalmas elutasítást érzel. Megbántotta az egódat. Ez az egó nem túl intelligens dolog. Minden egó idióta. Az intelligencia nem ismer egót, az intelligencia egyszerűen a jelenséget látja, megpróbálja megérteni, miért nem akar veled lenni a nő. Nem arról van szó, hogy elutasít-tudod, hogy nagyon szeretett, nagyon szeret-, de ebben a pillanatban egyedül akar lenni. És ha szereted, egyedül hagyod, nem fogod kínozni, nem kényszeríted arra, hogy szeretkezzen veled.

És ha a férfi akar egyedül maradni, nem fogja azt gondolni a nő: „Nem érdeklődik már irántam-talán már egy másik nő érdekli." Az intelligens nő magára hagyja a férfit, hogy újra összeszedhesse a lényét, hogy újra legyen megosztható energiája. Ez a ritmus olyan, mint a nappal és az éjszaka, a nyár és a tél, folyamatosan változik.

Ha két ember igazán tiszteli egymást- és a szeretetben mindig tisztelet van, nagyrabecsülés a másik iránt, rendkívül hódolattal teli, ájtatos állapot-, akkor lassanként egyre jobban és jobban megértitek egymást. Éberré válsz a másik ritmusa és a saját ritmusod iránt. Azután hamarosan azt veszed észre, hogy a szeretet, a tisztelet révén egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz a ritmusotok: Amikor te szeretetet érzel, ő is szeretetet érez. Kialakul. Kialakul saját magától. Szinkronba kerül.

                                                                                                                                            Osho tollából.....