Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors.Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen,boldoggá teszi azt is ,aki nézi.

   Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő ,és bele szeretett .Az ámulattól  tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában.A nő csodálta ,tisztelte,rajongva szerette a madarat.

 De egy napon arra gondolt: mi lesz , ha a madár egyszer majd  távolabbi hegyeket is meg akar ismerni?És megijedt.

  Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.És irigykedett, irigyelte a madarat,amiért tud repülni.

  És egyedül érezte magát.

  És azt gondolta:" Csapdát állitok neki  ha megint megjön , többé nem repülhet el tőlem."

  A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent,ahogy szokott, és beleesett a csapdába, és fogoly lett.

   A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya,és mutogathatta a barátnőinek,akik azt mondták:" Neked aztán mindened megvan."De szép lassan különös átalakuláson ment át:most , hogy teljesen övé volt a madár,és nem kellett állandóan meghódítani, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett,nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult.

A nőt már nem is érdekelte többé,s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tarts a kalitkáját.

  Egyik nap elpusztult a madár.A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt.De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta  boldogan repülni a felhők között.

 Ha elgondolkodna,rájönne ,hogy ami annak idején rabul ejette a szívét , az éppen a madár szabadsága volt,szárnyainak  dinamikus mozgása,és nem a külseje.

 A madár nélkül az ő élete is elveszette az értelmét,és a halál hamarosan  bekopogtatott hozzá.

„Milyért jöttél?"-kérdezte a halált.

„Hogy újra együtt repülhess  a madárral"-felelte a halál."Ha hagytad volna , hogy mindig repüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volnaés csodáltad volna,most viszont még ahhoz is rám van szükséged,hogy újra találkozhass vele."

                                                                                                Paulo Coelho...részlet ..