"Ha eluralkodik rajtunk a félelem, a kétségbeesés, a megszokás, az állandóság, a reménytelenség, és a tragikum, hálát adhatunk Istennek a bajor cukormázas kekszért. És szerencsére, ha éppen nincs keksz akkor is megnyugvásra lelünk egy ismerős kéz érintésében, vagy egy kedves gesztusban, egy apró biztatásban, vagy egy szerető ölelésben, vagy mások vigasztalásában."
(Stranger Than Fiction/Felforgatókönyv)
"Két ember közti kapcsolat képes történetté válni.."
....Gemini után szabadon.....
Hamvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
. Az amerikai elnök bemutatta latin tánctudását egy, a Fehér Házban rendezett, a latin-amerikai kultúra előtt tisztelgő rendezvényen. A Fiesta Latina elnevezésű eseményen többek között Thalia, Gloria Estefan, Jennifer Lopez és Marc Anthony is részt vettek.
Az Amor a la Mexicana szám közben Thalia felkérte Obamát, hogy csatlakozzon hozzá a színpadon. A latin énekesnő/színésznő „macho"-nak nevezete az elnök mozdulatait. A bevándorlóknak dedikált Mi Tierra szám alkalmával már a teljes Obama család táncolt.forrás:http://kitekinto.hu
Az amerikai elnök éppen az amerikaiakat jelenleg megosztó egészségügyi reformról tartott előadást New Orleansban, amikor is felhívott magához a pódiumra egy kilencéves kisfiút.
Barack Obama nagy meglepetésére a gyerek (a Lousiana állambeli Paulinából származó Tyren Scott) kapásból azt kérdezte tőle: „Miért utálják az emberek az elnököt, vagyis Téged, amikor szeretniük kellene?"
Obamát láthatóan meglepte a kérdés, de egy kis hatásszünet után azt válaszolta a gyereknek, hogy valószínűleg túl sokat néz tévét, mert ott csak azt mutatják, hogy sokan dühösek rá. Az elnök egyúttal azt tanácsolta a gyereknek, hogy ne higgyen el mindent, amit a tévében lát, mert ott a legtöbb dolog a politikáról szól. Hozzátette: nem hiszi, hogy azért annyian utálnák, mivel sok voksot kapott, tehát nem hiába választották meg az Egyesült Államok első emberének.
Ez volt egyébként az első alkalom, hogy Barack Obama beiktatása óta ellátogatott a Katrina hurrikán által sújtott New Orleansba. A forgószél 2005 augusztusában okozott hatalmas pusztítást az Egyesült Államok déli részén lévő városban.forrás:http://habostorta.hu/
....lehet , hogy Obamát meglepte a fiú kérdése, de a válasza nagyon tetszik....:)
New Orleans October 15, 2009 .
A Nők Lapjában találtam ezt a gesztenyetorta receptet...itt a gesztenye szezonja, így mindjárt ki is próbáltuk....:)
...nem hiába habos gesztenyetorta a neve....:)...csupa hab az egész....
" A fene se érti miért nevettem el magam,és lett jó kedvem a látványukól."....mikor ezt a sort olvastam ma reggel Skyppynél.....eszembe jutott kedvenc képem....mikor ezt meglátom, jókedvem lesz,és elkezdek mosolyogni....:)...annyira jó hatással van rám....
.....szabad véleményezni, kinél mit vált ki....mert nem vagyunk egyformák....de ez nem is lenne jó, unalmas lenne az élet ....
"Tudtad, hogy a rosszkedv egy pillanat alatt elűzhető? Tegyél fel valami gyönyörű zenét, vagy kezdj el énekelni - egyből megváltozik a hangulatod! Vagy egyszerűen gondolj valami szépre. Képzelj magad elé egy kisbabát vagy egy általad szeretett embert. Feledkezz bele a képbe. Ne engedd, hogy más gondolatok beférkőzzenek az elmédbe. Garantálom, hogy jobban leszel!"
(Bob Proctor)
Itt mindenki vendég
És a házigazda fizet
Te idd csak a borát
És prédikáld a vizet
De tanuld meg szépen
Hogy gyűlölni tilos
Akkor is ha van,
Aki minden szennyből kimos
Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
Az idő lejár
A világ megáll
Hogy hited mit ér
Arról bírád ítél
Ha bűnöktől roskadó
Ágyadba fekszel
Ha gyúlékony tervekkel
Ébredsz fel reggel
Magadtól minden forró
Gondolatot űzz el
És ha jót akarsz magadnak
Hát ne játssz a tűzzel
Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
Ha minden pecsét felszakad
Elsötétül majd a Nap
De lesz aki semmitől sem fél
Lesz aki örvend ünnepel
Hogy a Megszabadító így jön el
És a remény újra él
Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
...nem vagyok "melegpárti"....ezt előre le kell szögeznem....semleges vagyok....soha nem azt láttam az emberben, milyen nemhez vonzódik...én mindig csak az embert látom....
....és most jöhet Oscar Wilde életéről szóló cikk...amit érdemes elolvasni,ha hosszú is egy picit.... és egyáltalán nem az a lényeg benne, hogy ő most milyen beállítottságú volt....a lényeget megtaláljátok benne magatok is....
"Viszolyoghatunk azoktól, akik nem olyanok, mint mi, ehhez jogunk van, de semmi sem hatalmaz fel minket arra, hogy beléjük rúgjunk."
Amikor a neve nem az irodalommal kapcsolatban kerül szóba, az embereknek általában homoszexualitása „ugrik be". Igen valóban homoszexuális volt, vagyis inkább biszexuális, hiszen 1884-ben Dublinban feleségül vette Constance Lloydot, akit élete végéig szeretett. - ha nem is mindig úgy mint férfi a nőt, de úgy mindig mint barátot. Gyermekei születtek ám a boldogságot mégis, Lord Alfred Douglas mellett találta meg. De nem ez az érdekes ha nem is értjük meg, legalább fogadjuk el a másságot. Viszolyoghatunk azoktól, akik nem olyanok, mint mi, ehhez jogunk van, de semmi sem hatalmaz fel minket arra, hogy beléjük rúgjunk.
Őt nem az tette, nemzedékek és társadalmi rétegek példaképévé, hogy milyen kapcsolatokban élt, vagy hogy milyen ruhákat hordott. Prémgalléros kabátjáról, hosszúra növesztett hajáról, térdnadrágjáról, a kezében tartott liliomról éppen eleget cikkeztek a korabeli élclapok, tárgyalásai során életének olyan részletei kerültek a nyilvánosság, úgy is mondhatnánk a közönség elé, amelyek rá és csak is rá tartoztak. Ne foglalkozzunk a külsőségekkel, bár ezt ő éppen úgy a non konformizmus megnyilvánulási formájának tartotta, mint azok akik az 1960- as évek elején növesztették meg a hajukat, vettek virágot a kezükbe, húztak bársony nadrágot, és viselkedtek olyan módon, amit polgárpukkasztónak szokás nevezni. Lázadók véleményüket külsőségekben, ruházkodásban és attitűdben kinyilvánítók az aktuális társadalommal, rendszerrel, kormánnyal szembeszegülők mindig voltak és mindig lesznek. E többnyire békés rebelliseket, csupán az különbözteti meg egymástól, hogy mennyire gondolják komolyan azt, amit fennhangon hirdetnek, mit képesek feláldozni új, vagy újnak hitt eszméikért. Voltak, és lesznek olyan hangemberek, akik csak addig állják a sarat, míg meg nem jelennek a tüntetést oszlató rendőrök, vagy míg nem kerül veszélybe az egzisztenciájuk, esetleg a karrierjük. A jelenben álló, a jelenben lázadó, és újat akaró ifjúság által ledöntésre ítélt falat a múlt téglává formázódott, megöregedett lázadói alkotják. Kevesen vannak olyanok akiket nem érdekel, hogy „elkopik a bőrnadrág, a hosszú hajat levágják" mert ők akkor is olyanok lesznek, amilyenek voltak. És még kevesebben vannak azok, akik nem csak lelkükben őrzik meg szentnek tartott eszméiket, hanem a saját jelenükben is véresen komolyan gondolnak mindent és mindent a szó legszorosabb értelmében: mindent feláldoznak.
Oscar Wilde ezen kevesek közé tartozott. Kiállt azért amit a saját igazának tartott, vállalta önmagát, odalépett a nyilvánosság elé, széthúzta mellén az inget, és felkiáltott: „Ha bűnösnek tartotok, ide lőjetek!" És a hipokriták társadalma bűnösnek találta. - pedig biztos, hogy még bírái között is akadtak olyanok, akik legalább olyan súlyos „bűnöket" követtek el mint ő. Csakhogy ezek meghúzták magukat, megbújtak a talárjukban, elrejtőztek a „tiszteletre méltó" polgár álarca mögé. Oscar Wilde nem menekült. Ő nem alkudott meg. Ha jobban belegondolunk, nem azért zárták börtönbe, mert betegesnek ítélt viszonya volt egy másik férfival - aki történetesen az egyik legbefolyásosabb álszent fia volt, - hanem azért mert vállalta önmagát. És a társadalmakra sosem volt és nem is lesz jellemző, hogy tolerálják az egyéniségeket. A társadalmaknak mindig olyan tagokra van szüksége, akik egyen arccal születtek, vagy legalább hajlandóak magukra ölteni az egyformaság maszkját.
Sokan és sokszor kritizálták a műveit, még maga Wilde sem tartotta túlságosan sokra egy-egy alkotását, például „mulattató lenézéssel beszélt komédiáiról", amelyeket nem szánt egyébnek mint szórakoztató drámai műveknek. Sokan vannak olyanok, akik a Dorian Gray arcképében is csak a beteges lélek önsanyargató egoizmusának megjelenési formáját látják. Tegyék!. Valószínűleg éppen Wilde volna az első, aki erre buzdítaná őket. Ő nem védekezne nem magyarázkodna, hanem fájó szívvel, - mert a művész számára kicsit olyan a saját alkotása, mint anya számára a gyermeke. - eltűrné a maró gúnyt, az álszenteskedő bírálatokat, de közben boldog is lenne, mert éppen ezekben a kritikákban látná valóra válni hitvallását: légy aki vagy, mondj amit akarsz, és bárhogyan, de foglalkozz a művészettel.
(Másság és lázadás - Oscar Wilde)
forrás:http://szubjektiv.wordpress.com
A tudat, hogy szerethetsz és szeretnek, olyan melegséget és gazdagságot ad az életnek, amit semmi más nem pótolhat.
***
A világ ura a fájdalom, és senki sincs, aki hálójából menekülhetne.
***
Mindenki a saját baklövéseit hívja tapasztalatnak.
***
Az asszonyok fülükkel, a férfiak szemükkel szeretnek.
***
Imádok a semmiről beszélgetni. Ez az egyetlen téma, amit kicsit ismerek.
***
A pesszimista olyan valaki, aki, ha két rossz közül kell választania, mindkettőt választja.
***
Az élet mindig ott a legnehezebb, ahol él az ember.
***
Az öregember mindent hisz, a középkorú mindenben kételkedik, a fiatal mindent tud.
***
Szeretem hallgatni, ahogy beszélek. Nagyobb gyönyörűséget alig szerez valami. Gyakran bocsátkozom hosszú beszélgetésekbe magammal, és olyan magasröptű vagyok, hogy néha egy árva szót sem értek abból, amit mondok.
***
Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket.
***
A halál olyan gyönyörű lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fűszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik.
***
.....
Ha el akarod mondani az embereknek az igazságot, akkor nevettesd meg őket, máskülönben megölnek.
***
"1900-ban fülfertőzése, amelyet a börtönben kapott, súlyossá vált. Javasolták neki a műtétet, de heves fájdalmai közepette is az egyetlen dolog, ami bosszantotta Wilde-ot, az az ízléstelen tapéta volt. Viccesen jegyezte meg: „Egyikünknek mennie kell." Mivel köztudott volt, hogy Wilde nem tud jól bánni a pénzzel, minden egyes penny kifolyik kezei közül, az orvosa sürgetően faggatta kifizetetlen kezelési számlái miatt, ő csak ennyit válaszolt: „Úgy halok meg, ahogy éltem: túllépve anyagi kereteimet." Egy nappal halála előtt katolikus hitre tért, majd 1900. november 30-án hajnalban elérte végzete és meghalt. Hű barátok kis csoportja kísérte őt el utolsó útjára."
forrás:Wikipédia
.......mennyi ellenség és megvetés érte, és ő még élete utolsó napjaiban is irónikus tudott maradni...
Utolsó kommentek