Minden, ami Amerika!

„Felebarátom mondd, voltál-e már úgy,

hogy a csukott könyv előtted feküdt,

titkok leltára, szépség ábécéje,

de nem nyithattad ki elolvasásra,

mert rajta szunnyadt egy macskakölyök

és sajnáltad az álmát megzavarni?"

 

(Weöres Sándor)

 

Olyan régen sütöttem már kalácsot ...ma időm is kedvem is volt hozzá...:)

...igaz, a kakaós egy picit megrepedt,s nem lett tökéletes, de azért biztos el fog ez is fogyni....

A diófánk kopasz ágai között most már jól láthatók a madáretetőim...:)

...miközben ezt fotóztam, észre vettem egy kedves vendéget is....:)

...annyit ugrált, és kopácsolt, hogy alig tudtam lefotózni....de azért remélem felismerhető...:)

...igaz, még csak november közepe, de már kinyílott az első bimbó a karácsonyi kaktuszomon....:)

Mostan színes tintákról álmodom...

 

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet

e tintával írnék egy kisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.

Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,

s egy kacskaringós, kedves madarat.

És akarok még sok másszínű tintát,

bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,

és kellene még sok száz és ezer,

és kellene még aztán millió:

tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,

szemérmetes, szerelmes, rikitó,

és kellene szomorú-viola

és téglabarna és kék is, de halvány,

akár a színes kapuablak árnya

augusztusi délkor a kapualján.

És akarok még égő-pirosat,

vérszínűt, mint a mérges alkonyat,

és akkor írnék, mindig-mindig írnék.

Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:

arany-imát írnék az én anyámnak,

arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.

És el nem unnám, egyre-egyre írnék

egy vén toronyba, szünes-szüntelen.

Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

 

Kiszínezném vele az életem.

 

Kosztolányi Dezső

 

.

NAVIGÁLÁS ...

Hajóm, ha vízre bocsáthatom
S tajtékos ég alatt fogom
vitorláiba a borzas vad szelet
S ha szabad akarok lenni: szabad lehetek

De kincseket hiába gyűjthetnék sok csodában
Kedvemre hiába bolyghatnék világokat
Míg partodat nem lelném: maradnék boldogtalan
Mert iránytűm mindig csak feléd mutat

Major Gabriella

.

Szép könyvemet lassan becsuktam.
Hullatja tarka tollait a táj.
Árny béleli kicsiny szobámat,
vad lombokat hajt az indás homály.

Zöld csoda-fény dereng az égen,
a világ vége látszik most ide.
Szép könyvemet lassan becsuktam,
belédobtam a boldog semmibe.

 Álmodtad hogy nincs testem, se lelkem,
csak te magad gondoltál ki engem,
kép vagyok csak és tiéd örökre,
magad varrtál fehér függönyödre.

Jó lenne a sorsot félrevetni,
álmod pelyhén újra megszületni.
Ha álmodban újra-élni tudnék,
kicsit sírnék
hogy csicsígass,
kicsit rínék
hogy babusgass,
aztán csöndben megint elaludnék.

Weöres Sándor

 TALÁN ...

Kellene még
egy-két jólfésült gondolat
Némi könnyed merészség
Egy félmosoly ígérete
Reneszánsz lépcsők visszhangja
Egy zongorafutam

És kellene még
a párába vont hajnali káprázat
A felhőtlen ég
Szélborzolta mezők lélegzete
Talán maga a csoda
hogy tétován végre elmondhassam

Mit sosem mondtam még

Major  Gabriella

  CSAPDA ....

Régóta vártam tőle a valamit
és dédelgettem a hozzá fűződő
öncsalásaim
Már majdnem sikerült
magamhoz szelidíteni
elvadult hiányát
amikor megpillantottam, ahogy
a levegőben lógó hátha-remények tükrén
szétfolyó perceimet pimaszul
nevetve zsebre vágják az ábrándok
A vele való találkozások
véletlen csapdájának ábrándjai
A csapdáéi, amiből szabadulnom kell
csakmert a bűvkörébe akar vonni
és mert csaknem késő a józanság
Tilos tehát várnom tőle a valamit.
Kükönben is, mióta vártam
nem fürkésztem már az eget sem!
Pedig milyen jó néha
hosszú madárrajok röptén
eltűnődni és...
tűnődni... hogy...
vajon ő szereti-e nézni
a fodrozódó felhőket?

 Major Gabriella

  TÁVIRAT ....

Mióta csak vártalak
és kerestelek s kutattalak
Mióta csak ragyog a Nap
és szelíden int a Hold
és történt minden ami volt
Azóta, mint elnyűtt ruhát
dobnám el a megunt magányt
S a sok cifra, zajos szólamból rég
egy tiszta fohászt hallgatnék
A lelkemből zeng a visszhangja:
Boldogság, gyere már haza!

Major Gabriella

 
Waiting in the Rain
by Steve Hanks

MÉGIS ...

Jó lenne szférikus zenékké könnyülni
Az áhitat csendjében fénnyé tisztulni
Csillagvilágok végtelenjén keresztül suhanni
és visszajönni
Eléd állni
Sokat látott, messziről jött zarándokként
elmondani mégis az ostobaságaimat
Hogy planétádon, hol virágmezők igéznek
és roppant tengerek tükröznek égszínkéket
Hol sivatagi nyár szele borzongat
és szentivánéj az élet
Elmondani mégis, hogy mennyire bánom,
hogy planétádon csak árny vagyok

 

Major Gabriella