Minden, ami Amerika!

 ...no beszélj Skyppy, nincs sok időm...!!!! :o...de aztán jól gondold meg, nehogy a kolbászt kelljen az orrodról levarázsolni...:)

...ma találkoztam egy igazi macskanővel.......szemem , szám tátva maradt, mikor megláttam őt...

...elmesélte, hogy milyen is egy "cicainkubátor "...:)

...és hogy van egy barátja, akivel együtt cicázik...:)

...tetszett a blúza, de azt hiszem én még nem vagyok ebben a fázisban...:)...igazán nem is bánom,de érdekes volt a találkozás...:)

Tű hegyén táncol...

Tű hegyén táncol a vöröslő élet
de míg láza mosolyt remélhet
az utolsó törött hajszálba kapaszkodik
s a pókhálón ringva is táncol a hit.

létkarcsúsága átszalad a tű fokán
láthatatlan foltot varr menny honán
s hajthatatlan táncol, lelkünk kapuján
Istentől kapott szemünk sugarán...

Cipőt húztak az elkopott napok...

Karóra tűztem a tegnapi álmokat,
miután kimostam izzadságukat,
mert hiába loholtak céljaik után
mik hamuvá égtek az időszobán,
hol a pénz vigyora szította a tüzet,
azt hitte uralhat embert és földet,
most cipőt húztak az elkopott napok
hátha megvédhetik az eljövő holnapot,
s tán elkerül a csalódásnak szele
ha bátran nézek szembe vele.

Kapocsi Annamária

Szerencse...

"Sokan menekültek Amerikába. Egy idős hugenotta is, akinek felesége meghalt a hajón. Fiával érkezett meg. Elkezdte művelni kis földjét. Spórolt pénzén még egy lovat is tudott venni.
Egyszer elszökött a lova. Ismerősei elrohantak hozzá, összecsapták a kezüket és azt mondták:
- Jaj, Nátán testvér, de nagy szerencsétlenség történt veled, hogy elszökött lovad, amivel szántani tudtál. A bölcs hugenotta azt mondta: - Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?
Néhány nap múlva megjött a ló, egy vadlovat hozott magával. Akkor megint elrohantak hozzá a szomszédok: - Micsoda szerencséd van, most már nem egy lovad van, hanem kettő.
- De honnan tudjátok, hogy szerencsém van? - Valóban, néhány nap múlva a gazdának a fia be akarta törni a vadlovat, felült a hátára, négy-öt kör után az levetette, leesett, kitörte a lábát.
Megint jöttek a szomszédok: - Ó, Istenem, micsoda szerencsétlenség ért!
- Honnan tudjátok, hogy szerencsétlenség?
Néhány nap múlva meglátogatta a fiút két barátja, s azt mondták: - Úgy sajnáljuk, hogy nem tudsz velünk jönni, megyünk vadászni.
Elmentek vadászni, sose tértek vissza, nem tudódott ki, hogy medve tépte szét, vagy indiánok fogták el és ölték meg őket. Akkor megint mentek a szomszédok: - Jaj, micsoda szerencséje volt fiadnak, hogy kitörte a lábát, és nem pusztult el ott, ahol a barátai!
Nátán megint azt mondta: - Honnan tudjátok, hogy szerencséje volt?
Amikor aztán az egyik meghalt barátja felesége addig járt ápolni ezt a fiatalembert, amíg az elvette feleségül, akkor már nem mertek szólni semmit, hogy most jól járt-e vagy nem, hanem elhatározták, hogy legalább tíz évet várnak, amíg kiderül. "

Amikor azt hisszük, hogy a legnagyobb baj ért, akkor is tegyük fel a kérdést: - Biztos, hogy most baj ért bennünket? - És amikor azt hisszük, hogy ennél jobb nem is érhetne, biztos, hogy jó ért bennünket? Tudniillik más a dolog felülről nézve, és más alulról nézve. A mi időméréseink szerint szeretnénk, hogy valami javunkra szolgáljon, de Isten ideje nem igazítható se előre, se hátra.

    Lehetőség....

 

 

"Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
"Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, ... de nem történt semmi."
"Én neked nem ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel."
Az ember megdöbbent. "El sem tudom képzelni, miről beszélsz!" - mondta.
"Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? - kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
"Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."
"És arra emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
"Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged." - mondta az angyal.
"És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez,mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra bólintott, de már sírt.
"Igen barátom, - mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
- Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan,mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.
De még nincs veszve semmi. Mi még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket. Mi elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára. "

Hóesés

December 17.

Elkezdett esni a hó. Az első téli hó, régóta nem esett ilyen gyönyörűen. Nejemmel forró rumos teát iszunk az ablak mellett és gyönyörködünk a puha pelyhek táncában, ahogy a fákhoz tapadnak és lágy paplanná válva betakarják a földet.

December 18.

Csodálatos reggelre ébredtünk. A kristályos fehér hó befedte a tájat. Micsoda látvány! Minden fa és a sövény szűzi fehér köntösben pompázik. Délelőtt havat lapátoltam, remek mozgás, évek óta először érzem magam ilyen felfrissültnek. A garázsfeljárót is meg a járdát is megtisztítottam. Később jött egy sárga hókotró traktor és véletlenül rákotorta az útrol az összenyomott havat a garázsfeljáróra. A hókotró sofőrje mosolygott és integetett, visszaintegettem és újra kiástam a garázsfeljárót.

December 19.

Újabb 20 centi hó esett és a hőmérséklet lement minusz tizenkettőre. Néhány faág letört a zúzmara súlyától. Megint kilapátoltam a garázsfeljárót, nem sokkal rá jött a hókotró traktor és ellentolta a buckát. A hóbucka barnásszürke szinű.

December 20.

Mára kissé felmelegedett, nagy locs-pocs keletkezett, ami délutánra jéggé fagyott. Vettem mindkét kocsinkra szögesgumikat. Le akartam törni egy jégcsapot, de elcsúsztam a garázsfeljárón és hanyatt vágódtam. Az orvos 10.000 forintot kért, szerencsére nem tört el semmim. Az időjárásjelentés újabb havazást jósolt.

December 21.

Ma jó hideg van. Eladtam a nejem kocsiját és vettem egy négykerékmeghajtású terepjárót, hogy tudjon menni vásárolni. Megcsúsztam a kocsival az úton és nekimentem a korlátnak. A karosszéria jobb első része alaposan behorpadt. Éjjel újabb 25 centi fehér franc esett és mindkét kocsit teljesen ellepte. Ma is lapatolhatok. A nyavalyás hókotró ma kétszer is itt volt.

December 22.

Fogcsikorgató minusz 19 fok, és szakad az átkozott. Már nincs egy fa sem a telken amin van ép ág. Éjjel kivágott a biztosíték, megpróbáltunk megmenekülni a megfagyástol gyertyákat gyújtottunk. Előszedtem a régi petróleum melegítőt is, ami felborult és majdnem leégette a házat. A tüzet sikerult eloltanom, de a kezemen másodfokú égési sebeket kaptam és leégett a szempillám meg a szemöldököm. Az autó megcsúszott a zimankós úton a kórház felé és teljesen összetört.

December 23.

A kib...ott rohadt fehér nyavalya csak jön lefelé mintha fizetnének érte. A család összes ruháját fel kellett vennem csak hogy a kurv@ levélszekrényig el tudjak menni. Ha megfogom azt a barmot , aki a hókotrót vezeti, feltépem a mellét és kiszaggatom a szívét. Azt hiszem a sarkon túl bújik el a sárga dög és csak arra vár, hogy befejezzem a lapátolást, és akkor százzal végigsöpör és betemeti a garázsfeljárónkat. Az elektromosság még nem működik, a vécé befagyott, a tető egyes részei kezdenek rogyadozni.

December 24.

Egész éjjel esett a rohadt k...a fehér szar és jég és még f@...m tudja mi a franc szakadt a k...a földre. Az idióta cigány hókotróhoz hozzávágtam egy baltát de nem találtam el. Nejem elköltözött. Az autó nem indul be. Azt hiszem hóvakságot kaptam. Nem tudom mozgatni a lábujjaimat. Nem láttam a napot hetek óta. Az időjárásjelentés újabb havazást jósol. Minusz 28 fokos jeges szél söpör végig a letört fák között ...

.....velem ellentétben ez az ember nem nagyon szerethette a havat...:)....pedig milyen jól indult náluk is....

Lerázó dumák nőknek

Férfi: Nem találkoztunk mi már valahol?
Nő: De igen. Nővér vagyok a nemibeteggondozóban.

Férfi: Találkozhatunk majd valahol?
Nő: Nem, sajnos soha többet nem megyek el otthonról.

Férfi: Szabad ez a hely?
Nő: Igen, és az enyém is az lesz, ha leülsz ide.

Férfi: Nem jössz fel hozzám?
Nő: Kettőnknek is van hely abban a barlangban?

Férfi: Nálad vagy nálam?
Nő: Mindketto. Te a tiédben, én az enyémben.

Férfi: Szeretnélek felhívni. Megadod a telefonszámod?
Nő: Benne van a telefonkönyvben.
Férfi: De nem tudom a neved!
Nő: Az is benne van a telefonkönyvben.

Férfi: És, mit dolgozol?
Nő: Nőimitátor vagyok.

Férfi: Én Vízöntő vagyok. Neked mi a jeled?
Nő: Behajtani tilos.

Férfi: Hű, mindkettenugyanabból a célból vagyunk ebben a diszkóban!
Nő: Oké, akkor szedjünk fel csajokat!

Férfi: Szeretném magam neked adni!
Nő: Sajnálom. Nem szeretem az olcsó ajándékokat.

Férfi: Tudom, mit akarsz!
Nő: Igen? És még itt vagy?

Férfi: Ha láthatnálak ruha nélkül, boldogan halnék meg.
Nő: Ha én látnálak ruha nélkül, röhögve halnék meg.

Férfi: Hű, kicsim, összetehetnénk amink van!
Nő: Sajnálom, de én csak a saját fajombeli egyedekkel randizok.

Férfi: A tested egy templom!
Nő: Bocs, de ma nincsen istentisztelet.

Férfi: Bármit odaadnék neked!
Nő: Jól van, akkor nézzük csak a bankszámládat!

Férfi: Elmennék érted a világ végéig is!
Nő: Akkor, mire vársz?

Mit mondanak a nők, amikor rajtakapják őket?

Az angol:
Darling, ha időben tájékoztattál volna mikor jösz haza, elkerülhető lett volna ez a mindekettőnknek kínos helyzet.

A német:
Hans, ma a szokásosnál 4 perccel és 45 másodperccel korábban jöttél haza. Ezt meg kell magyaráznod!

A francia:
Jean, milyen jó, hogy jösz. Jacques már nem bírja tovább.

A svéd:
Te vagy az, Olaf? Én már ugyan kész vagyok, de Sven még szórakozna, csatlakozz.

Az orosz:
Iván, végre egy igazi férfi! Ez itt még fel sem pofozott előtte.

A zsidó:
Izsák, te vagy? De akkor ki a fene fekszik rajtam?

A román:
Kedvesem, ne aggódj, előre fizetett.

A magyar :(miközben kiugrik az ágyból): István, kinek hiszel jobban: nekem, vagy a szemednek?

A cseh:
Pepa, nyugodt lehetsz. Most tudtam meg, hogy ő lesz a főnököd.

A székely:
Kend az összes pálinkát megitta, mi mással tudtam volna megkínálni?

A cigány:
Gazsi, itt marasztalom már 2 órája, hogy el tudd lopni a pénztárcáját!

.

....az a híres Snowbama, avagy Hóbama ...:) amit az amerikai elnökről neveztek el...:)

...biztosan finom lehet...:)

...most én is megennék egy fagylaltot...bármilyen hideg is az idő...:)