Játékboltban
(Zsolt.127:3, Mt.19:13)


A szülők munkából hazafelé rohanva, beesnek a játékboltba. Egymás szavába vágva kérik az eladó tanácsát.
- Tudja, egész nap dolgozunk.
- A gyereknek születésnapja lesz...
- és valamilyen értelmes játékot keresünk neki. - aminek örül
- és amivel sokáig el van.
- Olyasmire gondoltunk, ami...
- Elfeledteti vele az egyedüllétét napközben.
A megértő eladó rájuk mosolygott:
- Nagyon sajnálom, de boltunkban szülőket nem árusítunk.

Helyzetjelentés !

...ablakok megmosva, párnák kimosva...egyszóval jól el vagyok fáradva...

...de még takarítottam, történt valami :)

...kinyílt az első virág az Amarilisen...:)...és még két nagy bimbó várat magára...

Tavasztündér

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Faágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

Mentovics Éva

 

 

 

 Itt a tavasz

Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rádfüttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint

Gazdag Erzsi

 

 

 Hóvirágos zöld szoknyában

Sarkig érő
aranyhajjal,
kék kökörcsin
koszorúval,
hóvirágos
zöld szoknyában
érkezett meg
hajnaltájban.
Elámultam
és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
- Szólj, hát ki vagy? -
kérleltem én
- Hogyan toppantál
így elém -
Megszólalt
a szépek szépe:
- Nap bújtatott
köpenyébe,
fürge szellő
szárnyára vett,
cinke dalolt
fejem felett.
Vidd el a hírt
nem titok már.
A tavasszal találkoztál.

Osvát Erzsébet

Pénzeső: ki mit talál, azé

Több mint 100 ezer dollárt kapkodtak össze és tettek zsebre autósok és járókelők az Egyesült Államokban, miután kizuhant egy pénzszállító autóból egy zsák bankjegy.

 A pénzeső Ohio államban, Whitehall városában gazdagított jó pár embert, köztük több autóst, akik azonnal megálltak pénzt szedni. A rendőrségnek is nagyjából 100 ezer dollárt (18 millió forint) sikerült begyűjteni. Végeredményben kicsit a becsület javára billent a mérleg, mert mintegy 10 járókelő nem saját zsebre szedegetett, hanem visszaszolgáltatás végett, és ők 12 ezer dollárt gyűjtögettek.

 http://www.karpatinfo.net

...nálunk is esett, igaz nem pénz, de én ennek is nagyon örülök....:)...annyira kiszárította a földet a két napja tartó szélvihar, hogy porzott minden...:)

...és most friss tavaszi illat száll a levegőben, minden mintha megtisztult volna...:)

 ...még hallgatjátok ezt a gyönyörű zenét, olvassátok Hamvas sorait, ahogy ő a fákról írni tudott...  

"Ez a hársfa a Bakony egy völgyében nő, ahol a völgy megszűkül és a déli oldalon tíz-tizenkét tonnás sziklák a hegyoldalból merednek elő. A mag két szikla közé esett. Amíg azt a vastagságot, amit a kövek engedtek, elérte, csaknem akadálytalanul nőhetett. De nem tartott soká. Akkor nekifeszült a köveknek és szétnyomta őket. Most felülről rázuhant egy háznagyságú szikla és eltakarta. A hárs kibújt alóla. Gyökereivel az alsó kövekbe megkapaszkodott és elkezdte a sziklát nyomni fölfelé. Amelyik kő útjában állt, azt megrepesztette. Két helyen, közvetlenül a törzs mellett, asztalnagyságú tömbök zuhantak rá. A Fa rájuk borította a kérgét, rájuk ömlött, mint az élő láva, és a két tömböt egyszerűen megette. Az alatta levő köveket szétmorzsolta úgy, hogy gyökereivel átölelte őket és szorította, mint az óriáskígyó, míg a kövek megfulladtak, vagyis darabokra omlottak, évekig tartó halálos szorításban kinyomta belőlük az ellenállást. Most a hársnak három derékvastagságú gyökere van. Az egyik több kanyarulat után, amit a sziklatömbök között tesz, egyenesen belefúródik a hegyoldalba. A másik szétágazik negyven, vagy ötven szálra, ötvenujjú rettentő marok, melynek fogásába belenyög a sziklagerinc. A harmadik gyökér félig meztelen, mert a kövek kigurultak alóla s a víz a földet kimosta, olyan ez a csupasz gyökér, mint a felvágott hasból kiboruló belek tömege. És fölötte három ember vastagságú, négyemeletes. Egyenes törzs rohan bele a térbe, magával rántva ágainak és leveleinek roppant tömegét, él, mint egy halhatatlan nevetés.

Jó lenne tudni, mit gondolt ez a hársfa önmagáról, amikor még mag volt. Szabályos és arányos akart lenni, mint minden fa, ideális fa, mint minden lény, ideális lény. De nem volt álmodó. Egy álmodót a sziklák elnyomtak volna. Nem volt hóbortos. Egy hóbortos türelmet-lenségében már megszökött volna. Megszökni annyi, mint a sorsot megtagadni. A sorsot meg-tagadni annyi, mint gyengének lenni. Gyengének lenni annyi, mint legyőzetni. Lehet látni ilyet, álmodó fákat, amelyek behunyt szemmel gondolnak egy életre, ami nincsen sehol. Zaklatott arcú fák, elsüllyedve a titkolt elégtételekbe. Túl rossz nekik az élet, nem mert rossz, hanem mert könnyebb képzelődni; mintha belemarná magát sorsába, ahogy a ragadozó belemarkol a húsba, ahogy a repkény sötét ölelésében megfojtja azt, amibe beleka-paszkodott. Látni hóbortos fákat, amelyek mint a bolondok csavarják ágaikat, és ésszerűtlen mozdulatokat meredeznek, idétlen táncmozdulatokat tesznek, gúnyt űznek magukból, mert nincsenek magukkal egy véleményen. Vannak patetikus fák, vannak komorak, magányosak. Vannak idióta fák, obszcén, perverz, buta fák. Elvégre a fák arculata félre nem érthető.

A koloskai hárs heroikus fa. Nem szép. De az élet erejének nagyszerűsége nincs ilyen sem Homérosznál, sem szoborban, sem beethoveni zenében, sem nietzschei filozófiában sem caesari sorsban. Ez a néma küzdelem, amit egyedül küzdött százötven évig itt, kedvezőtlen hegyoldalon, rohamos esők, marcangoló szél, lezuhanó kövek között, óriási tömbök alatt egy szűk völgytorokban. Meg kellett magát feszítenie, elvesztette minden formáját, meg kellett alkudnia, nem volt szabad könyörületet ismernie, pillanatra sem, kegyetlen nyugalommal, előrelátással, kitartással és kitartással tudott csak szüntelenül nőni, s ma, mikor már győzött, harcán már túl van ráncosan, megviselve, megnyomorítva tud ilyen egészséggel nevetni és nevetni. Mit tudnak még neki mondani az életről ezek után, amin ő nem nevet? Mivel fenyegethetik még? Mitől félhet még? Történhetik még vele valami, aminél rettenetesebbet nem győzött le és nem élt át? Mi az, meghalni? Mi az, félni a haláltól? Már nem fél. Soha, egy pillanatig sem volt boldog, de nevet azon, aki ezért sajnálja. Nem ismeri, mi a bőség. Nem tudja, csak álmából, hogy mi a nyugalom. A béke idegen neki. A gazdaságról nem is tudja, hogy van. Kényelem? Mi az? Sovány, szikár, ínas, megércesedett lény. Egy gonosztevő elvetemültségével és egy bölcs körültekintésével. Ha ember lett volna belőle, olyan életet élt volna, mint Attila, vagy Dzsingisz kán, de úgy evett volna, mint Gargantua és olyanokat nevetett volna, mint Falstaff, és olyan nyugodtan ölt volna, mint Borgia. Ha állat lett volna, meg lett volna benne az oroszlán királyisága, a tigris vérengzése, az óriáskígyó ereje az elefánt nyugalma, a zerge izmossága és a sas biztossága. Ha költő lett volna olyan verseket írt volna hogy meggyulladt volna a papiros. Ha zenét írt volna, olyan lett volna, hogy a hegyek táncoltak volna rá. Ha az emberben ma lenne érzék aziránt, ami fensőbbrendű, ennek a fának papja lenne, fiatal karcsú fiú, aki énekelne és áldozatot mutatna be neki, fényes nyári reggeleken megállna előtte, meghajolna és visszanevetve rá."

Hamvas Béla: Fák

 "Hegyek, fák, füvek, erdők, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
szelíden - ti vagytok a jóság -, meghitten - ti vagytok a csönd -,
jobbik felem tibennetk önmagát ismeri föl,
ti vagytok a béke: levegő, hogy lélegezhessék az emberiség,
ti vagytok a fegyver, védekezni, a halál ha újra kísért,
küldtök vakító magasságba, agyunk, szemünk szoktatni a végtelenhez,
a halál mihozzánk miattatok és érettetek türelmes,
ózonleheletű tájak, források, ti, erdők csillagai,
titeket hívtalak-hívlak-idézlek vidítani, segíteni,
ha ujjaim begyén kiillan az akarás, szememből fénytelen porba hull a fény,
ti élesztitek újjá, ti, gazdag szívűek, ha haldoklik is, a reményt,
tőletek orozzam a szót, a muzsikát, az észt, a szívet,
tőletek, mindig tőletek, hegyek, erdők, fák, füvek."

(Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek)

Tatiosz: A szívek ragyogásáról és keserűségéről


"A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.
A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet. "

"A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt."

Mark Twain

Virágzó cseresznyefa

Mandula-utcán az éjjel

láttam egy nyíló kicsi fát,

épp rásütött a Hold,

fehérlett rajta a virág.

Azt hittem, hogy mandulafa,

pedig cseresznye volt.

.

Magasbanyúló házfalak között,

fényes ablak alatt

lebegtette a szél.

Megálltam, néztem egy kicsit,

míg elsuhant a gépkocsi

az utca véginél.

.

Jólesett látni ezt a fát,

millió zsibongó virág

tündöklő seregét.

S egyszerre lassú, halk kopaj

susogó hullámaival jött

kúszott közelébb.

.

Két holdfénybe burkolt alak

épp a cseresznyefa alatt

állt meg s összebújt;

s a csillagos fehér szirom

ott pettyegett a vállukon,

ahogy libegve hullt.

.

Gyönyörű kép. A költő,

ha a boldogság hű piktora,

álljon meg, fesse le.

Két önfeledt, szép fiatal,

kiket virággal betakart

a tavasz éjjele,

.

a ringó fát, a fa alatt

testen a karnyi kapcsokat,

míg egymást ölelik.

Virágszóró cseresznyefa:

ő ringatja majd a tavasz

első gyümölcseit.

.

Holdfényben ballagtam tovább

s a szívemből a számon át

hullt ki pár tiszta szó:

hogy szorosan így álljanak

negyven év múlva is,

ha majd fejökre hull a hó.

.

Simon István

 Virágzik a cseresznye Tokióban ...

A japán meteorológiai szolgálat hétfőn jelentette be, hogy a fővárosban virágot bontottak a cseresznyefák, ami a természet ébredésének évszázadok óta hagyományos jele a szigetországban.

Ilyenkor a japánok csapatostul vonulnak ki a parkokba, elüldögélnek a virágzó fakoronák alatt, amelyek egy hét alatt hullajtják el rózsaszín szirmaikat. Az ország nemzeti jelképeként tisztelt "szakura" fák körül piknikeket rendeznek és áldomást isznak.

A virágzást egyébként hivatalosan teszik közzé, országszerte vannak olyan kiemelt fák, amelyeket szorgalmasan figyelnek, és ha legalább öt-hat virágot számlálnak rajtuk, abban a körzetben már be lehet jelenteni a cseresznyevirágzás kezdetét.

 Ha pedig a virágok 80 százaléka kinyílt egy vidéken, azt "virágba borultnak" tekintik.

Idén Tokióban a tavalyihoz képest egy nappal később kezdődött a szezon, ám a történelmi átlaghoz képest hat nappal hamarabb, amit sokan a globális felmelegedés jelének vélnek.

Japán melegebb szigetén, Okinaván a cseresznyefák már december végén virágba borulnak.

 forrás:http://hvg.hu