„Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal.
Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék.
A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök.
Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal."

 Wass Albert

 "A szeretet egy döntés kérdése. Nem vagy kitéve az érzelmeknek, mint egy náthának, amit vagy elkapsz, vagy nem. Az érzelmeket te irányítod. A szerelmet persze nem lehet, mert abban meghatározó a kémiai tényező is, de amikor már a szerelem szeretetté szelídült, az már egy döntés, nem más."

 Marie Clarence

"Nehéz eldönteni, hogy álmaink következnek-e a gondolatainkból, vagy gondolataink az álmainkból."

Vass Virág

  A boldogság titka...


Az emberi boldogság titkait kutattam,
s a következőkre leltem:
a titok nem a pénzben rejlik,
nem a vagyonban, nem a luxusban,
nem a semmittevésben, sem az élvezetben.
A boldog emberek titkára
mindig a biztonságérzetben,
a kis dolgok fölötti spontán örömben
és a nagy egyszerűségben találtam.
Mindig is csodáltam:
a boldog emberekből mennyire hiányzik
a mohó vágy.
Soha nem láttam egyiket sem
nyugtalannak, idegesnek,
soha nem voltak fennhéjázók.
És a dolgokat rendszerint kellő humorral vették tudomásul.

Phil Bosmans

A boldogság titka


Sok-sok évvel ezelőtt élt indiában egy bölcs, aki azt monta nagy titkot őriz egy varázsládikában,ami az élet minden területén sikeressé teszi és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát.
Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, meg is próbálták ellopni a lákikát, de hiába.
Minél jobban próbálkoztak a megszerzésével , annál boldogtalanabbak lettek,mert az irgység nem hagyta őket élni.
Így telte-multak az évek és a bölcs egyre boldogabb lett.
--Egy nap egy kisfiú toppant be hozzá és azt mondta:
--Uram én is olyan boldog szeretnék lenni mint Te .Megmutatod nekem hogyan érjen el a boldogságot?
A bölcs a gyermek tisztaságát és egyszerüségét látva igy szólt:
--Neked megmutatom a boldoggá válás titkát! Gyere velem és nagyon figyelj!!!
Valójában két ládában örzöm a boldogság titkát : a szivemben és az eszemben.
A nagy titok pedig nem más, mint egy lépésekből álló sorozat , amit követned kell egész életedben.

Az első lépés az:
--Tudd , hogy Isten mindig veled van és ezért szeretned kell Őt és hálát adnod neki , mindazért amid van.

A második lépés az :
--szeretned kell önmagad és minden lefekvéskor és felkeléskor ki kell jelentened:
--Én fontos vagyok,képes vagyok , értékes vagyok, okos vagyok , kedves vagyok. Sokat várok magamtól.
Nincs olyan akadály , amit le ne tudnék győzni.
Ezt hívják: MAGAS ÖNBECSÜLÉSNEK.

A harmadik lépés:
--Gyakorlatban is megvalósitod , amit magadról állitasz.
Vagyis , ha azt gondolod okos vagy , viselkedj okosan.
Ha azt gondolod képes vagy , tett meg amit kitüzöl magad elé .
Ha azt gondolod nincs akadály amit le ne tudnál győzni , akkor tüzzél ki célokat és valósitsd meg őket.
Ezt hivják: MOTIVÁCIÓNAK.

A negyedik lépés :
--Ne irigyelj senkit azért amilye van, vagy ami ő maga.
Ők elérték céljukat , Te érdd el a sajátjaidat!!!

Ötödik lépés :
-- Ne őzizz a szivednen haragot senki iránt , mert ez az érzés nem engedi , hogy boldog légy!
Hagyd , hogy Isten törvényei tegyenek igazságot, te bocsáss meg és felejts!!!

Hatodik lépés:
-- Ne vedd el azt ami a tiéd , mert a természet törvényei szerint ,ha valakitől elvesznek valamit,akkor holnap elvesznek tőled valami értékesebbet annál, amit te elvettél.
Fizesdd meg a tartozásodat, add vissza ami nem a tiéd.
Kérj bocsánatot, add oda mindenkinek azt , ami megilleti.
Így biztosítod a békédet.

Hetedik lépés:
--Ne bánj rosszul senkivel. A világ minden élőlényének joga van , hogy szeressék és tiszteljék.

Nyolcadik lépés:
-- Mindig mosolyogva kelj fel, fedezd fel a szépséget és a jót a téged körülvevő dolgokban. Gondolj bele, hogy milyen szerencsés vagy, amiért annyi mindened van.Segits a többieknek, anélkül , hogy arra gondolnál , hogy semmit sem kapsz cserébe. Figyeld meg az embereket és fedezd fel bennük a jó tulajdonságaikat.Nekik is add át a titkot, hogy győztessé váljanak és igy BOLDOGOK LEGYENEK!!!!

ismeretlen szerző

....találtam még egy oldalt...ezt még meg kell osztanom veletek...:)...elvégre ma van Szent Iván éjjele...

SZENT IVÁN ÉJ

-

-"Bíborszínü kis virág,
Melyet Ámor íve lőtt,
Önts szemére báj-erőt,
Hogy, ha ébred s látja őt,
Benne leljen égi nőt,
Mint ott Vénus, oly dicsőt. -
No, ha ébredsz s látod őt,
Tőle kérd a gyógyerőt. "

Szent Iván-éji varázslat


Európa számos vidékén még napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása.

Bár a nyári napforduló tűzünnepét már évszázadok óta Szent Iván (János) napjának (június 24) előestéjén tartják, és éppen ezért a legtöbb ember szemében keresztény ünnepnek számít, kétségtelen tény, hogy máig eleven szokásrendszere a kereszténységet messze megelőző korokból ered.

A nyári napforduló vagy nyárközép napja a Nap évenként ismétlődő (látszólagos) útjának egyik fontos állomása.

A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra hágott az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a nap a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ.



A Nap megsegítése

Az ősi ember, aki még mágikus összhangban élt a természettel, a nyárközépi tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában.

A kereszténység uralomra jutása után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan a háttérbe szorult, ennek ellenére a tűzünnep megőrizte mágikus karakterét. Ez mindenekelőtt magának a tűznek volt köszönhető, amelyet a régi korok emberei gyakorlati haszna mellett a világosság, a tisztaság, az egészség, az elevenség,a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintettek. Így válik érthetővé, hogy miért pont a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágikus praktikákat gyakorolták Európa-szerte Szent Iván varázslatos éjszakáján.

Egy középkori krónikás szerint a nyári napforduló ünnepét a következő, tűzzel kapcsolatos mágikus népszokások jellemzik:

* hatalmas örömtüzek gyújtása;
*a szántóföldek megkerülése égő faágakkal;
*lángoló kerék legurítása egy magaslatról.


Bod Péter református lelkész (1712-1769) ugyancsak ezt a három jellegzetes Szent Iván napi szokást említi meg A Históriákra utat mutató Magyar Lexikonban:

Ezen a napon pedig ilyen dolgokat szoktak cselekedni:
A gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy azt megégessék és füstöt csináljanak, melynek ezt az okát tartják, hogy a tájban a pogányok a kutak körül tüzet szoktanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájában szokott lenni, a keresztények - a tudatlanság is segítvén - a tájba tüzeket tettek, azokat által szökdösték és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el.
Égő üszköket szoktak kezekben hordozni és azokkal a határokat kerülni, azt gondolván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése.
Némely helyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott és minden dolgok változnak."



A sárkányok elűzése


Egy másik írásában a nyárközépi füstölés eredetének magyarázatát még kiegészíti egy, a középkorból származó, Európa-szerte ismert elmélettel: "A melly szokás maradott a Pogányoktól, kik ollyan vélekedésben vóltanak, hogy a Sárkányok ez idő tájban, nem szenvedhették a meleget, a kutak és források körül szárnyalnak, s oda hullatják mérgeket: az afféle büdös füstel akarták azért elűzni.

A pogány szlávok a nyári napforduló ünnepén nagy tüzeket gyújtottak a fás, bokros vízpartokon.
Először csak énekeltek, ettek-ittak a tűz körül, külön a nők, külön a férfiak. Éjfél közeledtével feláldoztak egy fehér tyúkot és egy fekete kakast, s vérüket égő olajjal teli tálba csurgatták. Az áldozat után hosszan tartó körtáncba kezdtek, majd amikor a tüzek kialudtak, ledobálták ruháikat és beugráltak a vízbe. Itt azután mindenki azzal töltötte a kedvét, akivel a sötétben összekerült. (Aki látta Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmjét, bizonyára emlékszik erre a jelenetre).

Egy XVI. századi krónikából megtudhatjuk, hogy Németország szinte minden településén örömtüzeket gyújtottak Szent János napjának előestéjén.
A környék apraja-nagyja összegyűlt egy-egy ilyen tűz körül, ahol énekkel és körtánccal múlatták az időt. Az emberek üröm- és verbénafüzéreket aggattak magukra, a tüzet pedig a kezükben tartott szarkalábcsokron keresztül nézték, abban a hitben, hogy ez megőrzi szemük épségét az elkövetkezendő egy évben. Hajnaltájt az ürmöt és a verbénát bedobálták a tűzbe, a következő szavak kíséretében: Hagyjon el minden balszerencsém és égjen el ezekkel.

Guruló tűzkerék Lotharingiában nagy halom szalmát gyűjtöttek össze egy domb tetején.
Ezt követően hatalmas fakereket építettek, majd teljesen beburkolták a szalmával. A kereket úgy tették némileg irányíthatóvá, hogy egy hosszú, mindkét oldalon messzire kiálló tengelyrudat illesztettek bele. Éjfél felé lángra lobbantották a kereket, és örömujjongásokkal kísérve elindították lefelé a lejtőn. A mellette futó legényeknek az volt a feladatuk, hogy a tüzes monstrumot egy közeli folyóba tereljék. Ha ez sierült, a környék lakói bőséges szüretre számíthattak abban az évben. Talán mondanunk sem kell, hogy a lejtőn leguruló tüzes kerék a Napot jelképezi, amely a nyári napforduló után életének hanyatló periódusába lép.

A XIX. század végéig szinte nem volt olyan falu Európában, ahol ne lángoltak volna fel a nyárközépi tüzek.
Németország egyes vidékein a gyerekek házról-házra járva gyűjtötték össze a tüzelőt a Szent János-éji örömtűzhöz. Azt gondolták, hogy aki nem járul hozzá a közös tűzhöz, annak a vetésén nem lesz áldás, különösen a kendere marad csökött. Ezen az éjszakán sok gazda kioltotta a tüzet házi tűzhelyén, s egy olyan zsarátnokkal gyújtotta meg újra, amely a közös nyárközépi máglyáról származott. Számos helyen úgy hitték, hogy aki átugorja a tüzet, azt nem gyötri majd a hátfájás aratáskor. Bajorország egyes vidékein az öregek az örörmtűzből származó botokat dugdosták a földbe, abban a reményben, hogy ez magasabbra növeszti majd a lent. Ez a szokás minden bizonnyal összefügg azzal a hagyománnyal, hogy a nyárközépi tűz lángjainak magassága meghatározza a len és a kender magasságát. Sok helyen a tűz átugrálásával ugyancsak a növények növekedését próbálták meg serkenteni.

Baden környékén úgy vélték, hogy azoknak a fiataloknak a szülei fogják a legbővebb termést betakarítani, akik a legmagasabbra ugrottak a Szent János-napi tűz fölött.


Megnyílnak a hegyek

Svédországban a nyárközépi máglyákat általában a keresztutakon lobbantották lángra.
A tűz táplálásához kilencféle fára volt szükség. A falusiak egy bizonyos fajta mérges gombát dobáltak a lángok közé, hogy megtörjék a manók és más természetfeletti lények hatalmát, amelyek a néphit szerint ezen az éjszakán a legaktívabbak. A régi svédek ugyanis azt tartották, hogy a nyári napforduló éjszakáján megnyílnak a hegyek, és a föld mélyének lakói elözönlik a fenti világot. (A régi kelták Hallowe'en éjszakájáról gondolták ugyanezt.)

Csehországban a szerelmesek koszorúkat dobáltak át egymásnak a nyárközépi tűz fölött.
Amikor a lángok lelohadtak, minden pár kezet fogott, és háromszor átugrott a tűzön. A hagyomány szerint akik ezt megtették, hamarosan összeházasodtak, ráadásul egy évre védettséget szereztek a lázzal járó betegségekkel szemben. A megpörkölt koszorúkat hazavitték; egy részével megfüstölték a házat és az istállót, hogy biztosítsák az emberek és az állatok egészségét, a többit pedig egy éven át megőrizték. Vihar idején egy keveset mindig elégettek belőle a tűzhelyen, és közben imádkoztak, hogy a vihar ne tegyen kárt a házban és a termésben.

Európa sok más vidékéhez hasonlóan Csehországban is sokáig eleven volt a kátránnyal bekent kerék magaslatokról való legurításának szokása. Ezenkívül a fiúk összegyűjtötték az elnyűtt seprűket, majd szurokba mártották és meggyújtották őket. A lángoló seprűket azután a levegőbe dobálták, vagy körbefutották velük a szántóföldeket. A seprűk csonkjait a veteményeskertek földjébe dugdosták, hogy megóvják a növényeket a bogaraktól és a férgektől.

A nyárközépi tűz különféle maradványait Európa szerte kitűnő amulettnek tartották. A hamuját a földekre szórták, hogy távol tarsa a kártevőket; a félig elégett nagyobb faágakat az eresz alá vagy a tetőszerkezethez erősítették, hogy megoltalmazza a házat a villámcsapástól és a tűzvésztől; az elszenesedett kisebb gallyakat pedig előszeretettel alkalmazták az emberek és az állatok ellen irányuló rontás elhárítására. Az állatok rontástól való megóvásának egy másik elterjedt módja az volt, hogy a nyájat vagy a csordát keresztülhajtották a kialvófélben lévő tűzön vagy a kialudt tűz hamuján. Litvániában másnap reggel azok a legények, akik a Szent Iván-éji tüzet táplálták, nagy mennyiségű tejet és tejterméket kaptak a tehenes gazdáktól, hálából, amiért újabb egy évre sikerült megakadályozni a fekete boszorkányokat a tej elrablásában. Szintén általános volt a nyárközépi tűzben megégett gyümölcsök gyógyító erejébe vetett hit.
Szeged környékén például tűzbe dobott, majd onnan kipiszkált almát fogyasztottak a torok- és hasfájás elmúlasztására vagy megelőzésére.



Láthatatlanná tevő páfránymag

A nyári napforduló ünnepét egykor a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak tartották.
Karcagon és Kéthelyen a Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. Abaúj-Torna megyében a fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba. Az asszony felhajította a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.

A néphit szerint Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány.
Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, azután elhervad és elenyészik. Aki keresve-keresetlen mégis rálel, érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A dunántúli Somló vidékén úgy tudják, hogy a boszorkányok a páfrány virágának köszönhetik mágikus erejüket és tudásukat.

A szatmári Sárközben azt is tudni vélték, hogy aki megszerzi a páfrány virágát, nem csak az állatok, hanem a füvek és a fák beszédét is megérti.
A páfrány virágát vagy magját egykor Európa-szerte láthatatlanná tevő varázsszernek tartották.
A következő szavak Shakespeare IV. Henrik című drámájában hangzanak el: "páfránymag balzsamunk van, s láthatatlanul járunk-kelünk".

A néphit szerint azonban szinte lehetetlen megszerezni a páfrány virágát, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre. Sokan úgy tudják, hogy abban a pillanatban, amikor a virág kinyílik, odarepül egy apró madár, és elragadja az ember elől. Mások viszont azt tartják, hogy maga az ördög

szakítja le a virágot, mivel nem akarja, hogy más is rendelkezzen az általa birtokolt mágikus erővel.

3 modern Szent Iván-éji varázslat

Szent Iván napját ősidők óta mágikus ünnepnek tartják. Összeállításunkból megtudhatod, hogyan használhatod modern mágiákra a mai napot!

Szerelemvarázslat

Szerte Európában tüzeket, máglyákat gyújtottak Szent Iván előestéjén. Volt, ahol úgy tartották, elmúlnak a fájdalmai annak, aki átugrik a tűz felett, máshol abban hittek, szerelem vár a tűzugrókra. A magyar hagyomány szerint annak a szerelmespárnak boldog lesz a házassága, akik kézen fogva háromszor átugornak a tűzön.

Mit tesz a modern boszorkány? Ha nem jártál nagyobb máglya közelében mostanában, és nincs kedved tüzet rakni a gangon vagy a teraszon, akkor sem kell kétségbeesned. Elég lesz kilenc teamécsest meggyújtanod, és azok lángja fölött átugranod háromszor. Teheted egyedül, hogy párra találj, vagy a kedveseddel, hogy erős legyen a szerelmetek. A lényeg, hogy ugrás előtt gondold át, mi a célod ezzel a játékkal. Ja, és próbálj meg komoly maradni!

Egészség egész évben

A Szent Iván-éji máglyába egész szakajtónyi almát öntöttek, majd a parázsból kipiszkált sült almát azért ették, mert azt gondolták, az megóv a torokbajtól, és egészségessé tesz.

Mit tesz a modern boszorkány? Ha nem is egy szakajtónyi almát (vajon az mennyi lehet?), de néhány szemet érdemes alufóliába csomagolva megsütnöd ma este. A finom és diétás vacsora közben gondolj arra, hogy minden falattal egy darabka egészséget nyelsz le, amely kiszorít belőled minden betegséget, rossz hangulatot, és energiával tölt fel. A vacsora végén lehunyt szemmel képzeld el magad fényes aurával, boldogan, egészségesen és karcsún!

Ükanyáink - gyakran meztelenül (!) - égő fáklyákkal a kezükben kerülték meg a család földjeit, hogy szebb legyen az évi termés, gazdagabb az aratás.

Mit tesz a modern boszorkány? Nincsenek hatalmas földbirtokaid, de biztosan van egy-két cserép szobanövényed vagy a balkonládádban futómuskátlid. A szomszéd srác biztos örülne neki, ha felelevenítenéd a meztelen fáklyázás szép hagyományát, de jobb ötletünk van. Fogj egy egyszerű fehér gyertyát, és az óramutató járásával megegyező irányban körözz vele háromszor minden cserép és balkonláda felett. Közben képzeld magad elé, hogy a növényeid hatalmas, dús virágokat és leveleket növesztenek.

forrás:http://www.nlcafe.hu

Azt mondják, aki ezen az éjszakán leszakítja a páfrány csodatévő virágát, örökké érteni fogja a növények és az állatok beszédét, s megleli a föld elrejtett kincseit. Ha téved, sötét, örvénylő álomba zuhan a növény varázslatos porától.

A Holdistennő hava

E hónap a Holdistennő hónapja. Juno a család és a törvényesített szerelem védelmező istene, aki a szerelmes asszonyokat ezen az éjszakán bájjal, szépséggel, termékenységgel és egészséggel ajándékozza meg, akik ezáltal könnyedén az ujjaik köré csavarhatják kedvesüket. A mendemondák szerint ugyanis ezen az éjszakán a szerelmesek szíve egymásra talál.

A téli napfordulót követően a Nap Szent Iván éjjelén éri el pályája csúcsát, ekkor emelkedik a legmagasabbra, hogy utána újra hanyatlani kezdjen, egészen a téli napfordulóig.

A Nap és a tűz

A különböző népek és kultúrák mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottak az év leghosszabb és legrövidebb napjának. A sötétséggel állandó harcban lévő ember megpróbálta "segíteni" a Napot, hogy az minél tovább beragyogja a Földet, ezért a nyár közepén tüzeket gyújtott. E hagyomány egészen a kereszténység elterjedéséig maradt meg, a tűz és a Nap ünnepeként. A fény és a meleg magát az életet jelentette az embereknek: az aratni való gabonát, a friss gyümölcsöket, a zöld réteket és ragyogó nappalokat, az egészséget, a meleget, a családot és a biztonságot. Valószínűleg a Nap az emberek életében betöltött szerepe miatt alakultak ki a különféle ünnepi tradíciók, mint a tűzgyújtás, jóslás, különféle mágikus szertartások és játékok.

Úgy tartják, Szent Iván éjjelét megelőző nap virágzik a páfrány, amelynek virága csak nagyon rövid ideig él. (Könnyen lehet, hogy páfrány virágán valójában a spóráit értik - a Szerk.) Aki mégis tanúja lehet e kis virág életének, az megérti a növények és az állatok nyelvét, és megleli a föld alatt rejtőző kincseket. Azt mondják, a régi időkben a boszorkányok a páfrány virágának köszönhették a varázstudásukat, s általuk voltak képesek láthatatlanná válni. Halandó ember azonban képtelen volt megszerezni e virágot, mert a növény a virágzást megelőző pillanatban varázsport hintett szét maga körül, amely álomba ringatta a szerencsés megtalálót.

Szintén a különleges éjszakát megelőző napon zöldellő faágakat tettek az ajtókra, ablakokra (de még a tyúkólakra is), hogy elűzzék a boszorkányokat és megelőzzék a rontást. Az ezen az éjszakán meztelenül szakajtott gyógynövények különleges gyógyító hatással rendelkeznek.

Kedvelt tradíció volt, hogy a falu hajadonjai körbetáncolták a meggyújtott farakást, majd amikor az utolsó szikra is kialudt, a kenderföldre mentek, és mindannyian leheveredtek, majd ruhájukat leporolva felálltak. A hiedelmek szerint amelyikük után a letiport kender felállt, az a következő évben férjet talál magának.

A tűzgyújtás talán az összes hagyomány közül a legelterjedtebb. Eszerint a tűzrakást háromszor kellett átugrania mindenkinek, aki azt akarta, hogy Szent János illetve Szent Iván segítsége által a Szentháromságnál kegyelmet nyerjen. A tűzbe dobált almának és más gyümölcsöknek szintén gyógyító erőt tulajdonítottak. A tűz egyfajta védő-erőt is jelentett az emberek számára, akik az ünnepek végén a ház falára akasztották a tűz körbetáncolása alkalmával viselt koszorút, hogy az megvédje őket a későbbi tűzkároktól, természeti csapásoktól és a gonosztól.

forrás:http://www.astronet.hu/vallas-es-tudomany

Vajon hogyan tolják ki magukat a ragacsos burokból a vidám apró levelek? Honnan veszi az üzenetet a sötét verem mélyén a krumpli csírája, hogy áttörve héjat, műanyag hálót - induljon? A kotlós forró testtel üli fészkét, kotyogva igazgatja titka rejtegetőit, a meleg tojásokat... Ki küldte rá a lázat, a lázadó kedvet, hogy feledve szemet, gondtalan kapirgáló reggeleket, tüzes testtel életet adjon... És ki küldi a kába méheket a korai hunyor fürtös virágához? Beleájulni, belealudni, beleszerelmesedni az első édes, illatos pillanatba... Ki súg rigónak, cinegének, hogy füttyükre vár a fák között langyosodó levegőben minden, ami él. Tudják-e vajon a könnyű röptű szabadok, az eget a földdel összekötő pacsirta, a léha múltú kakukk, hogy hangjukat fájdalmasan nélkülözte, mint megbüntetett kisgyerek, a világ...

Schäffer Erzsébet

...azért ezek sem az igazik, mert mozognak...:)