Megkértem a cicám, hogy ma egyedül neked játszon .

Boldog szülinapot Mozart ! :)

Őszi szendergés ...

Újra kisdeddé vált a nyár,
az Ősz hatalmas bölcsőjében
most csak gyenge sugár.
Megfáradt ágak ringatják
málló-tarka lombokon,
s már hidegebb szél
csókolja homlokon.
A madarak rövidebb
trilláit élesen
hasítják a hajnalok,
s néhány késői virág
még a nyirkos köddel dacol.
Lassuló léptek zaja
visszhangzik felszínes álmokon,
s a csendes szendergésben
dúdolunk, egy nyárról
maradt dallamot.

Rezes Anna Mária

A komputer nem számol a szívvel...

Embernek lenni, jó embernek lenni ez a legfontosabb a világon. De kit érdekel ez? A jóság feltételez egyet s mást: az egyszerű, szíves, önkéntes készséget a szolgálatra és egy adag maga-felejtést. De ugyan ki kapkod ezekért? Az ilyen dolgoknak soha nincs idényük, nem felelnek meg ízlésünknek.

Itt-ott felhangzik egy-egy hangos kiáltás az új társadalomért, a megreformált világért, de csak ritkán lehet hallani ennek nélkülözhetetlen feltételeiről. Ezért a társadalom megújításáról, szerkezeti átalakításáról szóló beszédek elpattannak mint a szappanbuborék. Hiteltelenné válnak, az emberek semmi hatásukat nem tapasztalják a mindennapokban.

A nagy világ csak a nagy dolgokat veszi számba, a feltűnőeket, melyek a modern értékskála legmagasabb fokán állnak: a karriert, a tekintélyt, a vagyont. Nem a jóságodat, az egyszerűségedet, a szolgálatra való készségedet firtatják, hanem a vizsgáid, a diplomád, a rangod, a becsvágyad, a funkcióid felől érdeklődnek. A technikai-tudományos alkalmazkodó- és teljesítőképességedre kíváncsiak, és lehetőleg légy immunis az emberi érzésekkel szemben, úgymint: részvét, megértés, másokról való gondoskodás, bajban való segítés. Túlszervezett, túligazgatott társadalmunkban ez a veszély fenyeget leginkább bennünket.

A komputer nem számol a szívvel. Különben hogyan volna lehetséges, hogy annyi szörnyű szomorúság tovább éljen a világban? A jóknak nincs hatalmuk. A hatalom és a rendelkezés joga a világ urainak a kezében van, akik még mindig úgy tesznek, mintha a föld javai a magántulajdonaik volnának.

Ne hagyd magad eltántorítani, légy jó, nagyon jó ember, akkor a világnak az a kis darabja, ahol élsz és dolgozol, mégiscsak egy jobb világ lesz.

Phil Bosmans

...ezen az úton jövök haza naponta...

...ma egy kicsit nem siettem...fotoztam ezt azt...

"Vádlón zuhognak sötét szavak,

bizonytalan,áttetszõ,öreg falak,

emlékeimet dünnyögve söpri a szél,

kifújja a rosszat,ha mégis eljönnél... "

(Szederke után szabadon...)

...keresem Szederke tavalyi alkotását...az őszről...ha rátalálok, ide fogom berakni...:)

,,Állandó csodák között élek. Milyen vak vagyok néha, hogy nem látom ezt, nem érzékelem! Csodák, minden pillanatban, az összefüggések csodái, az ismétlődés csodái, a rendezés csodái... tárgyak, emberek, helyzetek oly csodálatosan tartoznak hozzám, s néha én magam oly csodás rend és rendszer szerint tartozom mindenhez! Csoda, minden csoda.
De van egy pillanat, a csodán belül, ahol - így tetszik - Isten egyedül hagy, reám bízza, hogy döntsek. Ez az én felelősségem pillanata. Ez a felelősség tölti meg tragikus értelemmel az emberi életet."

Márai Sándor

Tévhitek a gyermekkori nyelvelsajátításról

...igaz, hogy az én gyermekeim már tudnak beszélni, mégis nagyon érdekesnek találtam ezt a cikk sorozatot...

...ha szeretnétek bővebben elmerülni a témában, itt megtaláljátok...

Kell-e javítgatnunk kicsinyeink félresikerült mondatait? Mi a közös Barack Obamában és a kínai árvákban? Árt-e a gyerekeknek, ha gügyögünk hozzájuk?

1. tévhit: A gyerek csak akkor tanul meg helyesen beszélni, ha tanítják

A tipikusan fejlődő gyerekek akkor is megtanulják a környezetükben élő felnőttek nyelvét, ha arra nem tanítják őket; persze ehhez az kell, hogy ezek az emberek beszéljenek, de nem muszáj pont a kicsikhez beszélniük. Elinor Ochs nyelvész-antropológus Nyugat-Szamoán végzett terepmunkája szerint abban a kultúrában a babák túl alacsony társadalmi helyzetűnek számítanak ahhoz, hogy egy felnőtt szóljon hozzájuk, így ezt a feladatot a szülők nagyobb testvéreikre vagy más gyerekekre bízzák. Előbb-utóbb mégis mindenki megtanul szóban kommunikálni.

Ebből következik, hogy kicsink mondatait nem kell kényszeresen javítgatni sem. A nyelvelsajátításban fontos szerepet játszik a gyakoriság: ha a gyerek sokszor hallja a megfelelő formákat, előbb-utóbb maga is azokat fogja használni, de ez nem feltétlenül következik be egyik pillanatról a másikra. A nehezebb szabályokat, rendhagyó alakok ragozását, stb. akár 7-8 évesen is eltéveszthetik a gyerekek, erre vonatkozóan számos kísérleti adat áll rendelkezésre.

Az, hogy valami nem szükséges, még nem jelenti azt, hogy nem is jön olykor jól. A változatos nyelvi ingerek mindenképpen elősegítik a beszédfejlődést, mint azt a következő tévhittel kapcsolatban látni fogjuk!

2. tévhit: A gyerekkel nem szabad gügyögni

A dajkanyelv, vagy modern kifejezéssel „gyermek felé irányuló beszéd" számos egymástól meglehetősen különböző kultúrában megtalálható, habár nem mindenhol: például az Új-Guineában élő kauli nép úgy véli, ha a kicsinyek nem szokják meg korán a felnőttek beszédmódját, nem lesznek eléggé kemények ahhoz, hogy később megállják a helyüket az életben! Ha a gyerek egyáltalán nem tud kommunikálni, a szülő beszél helyette is, akár úgy, hogy maga elé tartja.

Nem nélkülözhetetlen tehát a dajkanyelv a nyelvelsajátításhoz, de számos jótékony hatása van. A kicsik jobban odafigyelnek rá - habár egyes kutatási eredmények szerint ezt a hatást az érzelmi tartalom okozza -, könnyebben megtalálják a szóhatárokat... és így tovább.

Ha úgy beszélünk a kicsikkel, ahogy az jól esik nekünk, és ügyelünk arra, hogy változatos beszédhelyzetekbe kerülhessenek, akkor nem kell aggódnunk. Ha mégis valamilyen probléma jelentkezik, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni, de a legtöbb esetben maga a nyelvelsajátítás nem igényel különleges intézkedéseket a szülőtől. (A nyelvi zavarok pedig gyakran családi halmozódást mutatnak, úgyhogy az érintetteket nem feltétlenül érik teljesen váratlanul.)

3. tévhit: A gyerek az anyanyelvét a szüleitől örökli

Ez az elképzelés tapasztalati úton nagyon könnyen megcáfolható: például az USA-ban nagy számban örökbe fogadott kínai és afrikai árvák természetesen az amerikai angolt beszélik anyanyelvükként, mindennemű akcentus nélkül. Mégis újra meg újra előkerül ez a tévhit, legutóbb épp a politikában, amikor a magyarok nyelvi rokonságát genetikai vizsgálatokkal javasolták kutatni. Mi lehet ennek az oka?

Maga az „anyanyelv" szó kissé félrevezető, hiszen a nyelvet nem csak az anyától lehet megtanulni, hanem bárkitől, aki maga is tudja - habár az kétségtelen, hogy a gyerekek általában az anyjuktól hallják/látják a legtöbbet. De ez még nem ok a rendszeres félreértésre. Talán azért adódhat ez, mert Magyarországon kevés a bevándorló, így nem szembesülünk az ellenpéldákkal. Másik ok lehet, hogy összetévesztjük a nyelvváltozatokat a külföldi akcentussal: például az amerikai feketék nem azért beszélnek más angolsággal, mert Afrikából jöttek, hanem mert ezt a nyelvváltozatot hallják otthon. A fehér középosztálybeli neveltetésű Barack Obama annyira magas presztízsű dialektust beszél, hogy a választási kampányban egyesek ezért is támadták, mondván, hogy nem is „igazi" fekete!

4. tévhit: Minden egészséges gyerek megtanul valamilyen nyelven beszélni

Habár a nyelvelsajátítás alapjai genetikailag meghatározottak, ez nem jelenti azt, hogy „magától" zajlana. Ha nincsenek nyelvi ingerek, nem következik be. A fentebbiekből adódik, hogy a gyerek anyanyelvének semmilyen része sem létezik a szervezetében magában - és az is rendkívül vitatott, hogy az elsajátításhoz szükséges szabályok mennyiben adottak előre. Az kétségtelen, hogy minden beszélt nyelvnek vannak közös tulajdonságai, de abban sincsen egyetértés, hogy pontosan melyek azok, és mi a hasonlóságok forrása: az agyműködés általánosságban, a testfelépítésünk, környezetünk, valamilyen genetikailag kódolt „nyelvi modul" az agyban, vagy ezeknek a tényezőknek valamilyen kombinációja. Manapság a kutatók - főleg ha a neurológiai háttérrel is foglalkoznak - egyre kevésbé gondolják úgy, hogy minél több alkotóelem „előrehuzalozott" lenne. Az agyat igen nagy mértékben a tapasztalat és fejlődés formálja, a nyelvtan-gén és hasonlók megtalálására irányuló próbálkozások kudarcot vallottak.

Számos legenda létezik olyan uralkodókról, akik az ősnyelvet keresve úgy neveltettek fel gyerekeket, hogy azokat semmilyen beszédinger ne érje. Héberül szólaltak meg a kisdedek? Vagy éppen frígül? A királyok, császárok rendszerint az aktuális ideológia szerint elvárt nyelvet kapták „eredményül": ez is arra mutat, hogy ezek csak mondák és nem rejtőzött mögöttük valóságos kísérlet (szerencsére!). A valóság ezzel szemben az, hogy aki nem találkozik beszéddel, bizony nem tanulja meg maga sem. A természetben felnőtt farkasgyerekekről már hallottunk, de ide tartoznak még sajnos azok a hallássérült gyerekek is, akiknek későn észlelik vagy nem megfelelően kezelik érzékszervi problémáit.