Papírhajó...
Csöpög az eresz. Olvad a hó.
Hólében úszik egy kis hajó.
Karcsú kis hajó, papírhajó.
Csöpög az eresz. Olvad a hó.
.
Udvaron, utcán nagy, nagy a sár.
A mi kis hajónk már messze jár.
Kéménye nincs, de füstje száll.
Tán a Dunáig meg sem áll
/Tordon Ákos/
Lennék évszakjaidban didergő madár,
áznék tavaszod könnyei közt, azután
száradnék, ha nyarad perzselné tollam,
őszöd szelének támasztom szárnyam,
hogy teled takarjon be minél puhábban.
Lennék éjszakáidban megbúvó madár.
foto:somfotn
Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet,
Ki eljövendő, de még szunnyad egyet,
Most készül bársony és smaragd zekéje
S a barna föld ölén dús haja serked.
/Juhász Gyula/
"Lányok"
foto:somfotn
A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó növényünk, melynek „bundás" bimbói márciusban jelennek meg.
Tavasszal, a hajnali fagyoktól a növényt a felszínét borító szőrök óvják.
Egy férfi felfigyelt az élelmiszerboltban egy nőre, aki egy három év körüli kislánnyal vásárolt.
A süteményespult előtt elhaladva a kislány fánkot kért, de az anyja nemet mondott. A lányka erre elkezdett nyafogni és hisztizni, mire az anyja csendesen csak ennyit mondott:
- Jól van Mónika, már csak a sor fele van hátra, már nem tart sokáig, mindjárt végzünk. Amikor a pénztárhoz értek, a kislány rágógumit akart, hiába. Újabb hiszti, az anya erre is csendesen csak annyit mondott:
- Mónika, öt perc múlva túl leszünk a pénztáron, aztán hazamehetsz, és alszol egy jót. A férfi, aki végignézte az egész bevásárlást, követte őket a parkolóba, és megszólította nőt:
- Ne haragudjon hölgyem, de végig figyeltem önöket, és meg kell mondjam, bámulatos amilyen türelemmel bánik a kis Mónikával.
Mire az anya:
- Mónika én vagyok. A kislányt Timinek hívják.
***
Az anyuka késve érkezik az óvodába. Ezért az óvó néni elkezdi öltöztetni a gyereket. Miután nagy keservesen felrángatta a csizmáit is, a kölyök megszólal:
- Fordítva van a lábamon a csizma.
Az óvónő látja, hogy a gyereknek igaza van, ezért gyorsan lehúzza róla, és nagy kínlódások közepette ismét felcibálja a lábaira a két csizmát, most már jól. Ekkor a kissrác ismét megszólal:
- Ez nem az én csizmám!
Az óvónőt elönti a pulykaméreg, és villámgyorsan lerántja a gyerek lábairól a csizmákat. Elkezdi keresni a kölyök csizmáit, de sehol sem találja. Ekkor megint megszólal a srác:
- Nem az enyém, hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel rám adta az anyukám.
Az óvónő feje lilul-kékül a méregtől. Feltuszkolja újra a gyerek lábaira a csizmákat. Mindent rendben talált. Ráadta a kabátot is, majd megkérdezte:
- Petike, hol vannak a kesztyűid?
- Beletettem a csizmám orrába...
***
Peti szörnyű állapotban kerül haza a játszótérről. Anyukája kétségbeesetten csapja össze a kezét:
- Te szerencsétlen, hát hogy nézel ki? Fogadni mernék, hogy már megint verekedtetek a Gézával, igaz? Most vehetek neked egy új nadrágot.
- Hát, még ha a Gézát látnád, mama... Az ő mamája kénytelen lesz egy új gyereket venni!
***
Apuka faggatja kisfiát.
- Mit kérsz a szülinapodra, Pistike?
- Egy öcsikét.
- Ejnye, de hiszen addig már csak három hónap van hátra! Ilyen rövid idő alatt ez nem megy...
- Dehogynem! A múltkor azt mondtad, hogy a gyárban a szűk határidőt is be lehetne tartani, csak több embert kell ráállítani...
A közelmúltban Michelle Obama, az amerikai elnök neje egy tévéműsorban 35 dolláros H&M ruhában jelent meg. Moszkvában azonban a legalaposabb keresés ellenére nem találtak az érdeklődők ennyiért minőségi holmit.
A first lady a Today Show című tévéműsorban szerepelt, és a hamarosan megjelenő cikkekből kiderült: fekete alapon fehér pöttyös ruháját 35,94 dollárért vette a H&M-lánc egyik áruházában. Ezután állítólag az amerikai nők is megrohanták a láncot "Michelle ruhájáért", Moszkvában azonban - ahol különösen nagy súlyt helyeznek a kicsit is jómódú emberek a drága, márkás holmikra -, csak a Komszomolszkaja Pravda című lapnak jutott eszébe felderíteni, kapható-e az orosz fővárosban ennyiért ruha.
A riporter egy bevásárlóközpontban kereste fel az áruházat, ahol talált egy, az elnök feleségéével azonos mintájú, bár nem fekete, hanem áttetsző sötétkék, műszálból készült ujjatlan ruhácskát. Indonéziában készült, a girbe-gurba varrással, és itt-ott szálak lógtak belőle. És még ez is 50 százalékkal drágább volt, mint a first lady ruhája.
"Michelle Obama olcsó eleganciája azonban csalóka: nem lehet 30-40 dollárért jól kinézni. Az elnök felesége karcsú, remek a bőre, sehol egy ránc, ettől elegáns, nem a ruhától, ezt pedig fitnesszel és kozmetikával éri el, ami nem 35 dollár" - mondta az illető.
Egy gazdasági szakember pedig arra világított rá: Amerikában a kereskedelmi láncok versenyben állnak egymással, és amikor a válság miatt csökkent a forgalom, leszállították áraikat. Oroszországban a verseny csak látszat, és a válság miatt kieső jövedelmet áremeléssel akarták pótolni, az "eszi, nem eszi" elve alapján.
Emellett az amerikai kormány paradicsomot teremt a kereskedőknek, az orosz kormány pedig a hazai termelés támogatására törekedve nagy vámokat szab ki, s ehhez már csak a helyiségbérleti díjak és a szolgáltatások árának drágulását kell hozzátenni, így máris érthetővé válik, miért kerül az Amerikában kapható, olcsó, de hordható ruha nem egész 7000, míg a hozzá hasonló, de sokkal silányabb minőségű holmi ugyanannál az áruházláncnál Moszkvában több mint 10000 forintnak megfelelő összegbe.
Michelle Obama egyébként a Today Show adásában azt nyilatkozta, számára nem olyan fontos a divat, mint amennyit foglalkoznak vele az interneten és az újságokban. "Persze bóknak veszem, hogy ennyit törődnek a stílusommal, de nem erre koncentrálok minden nap. Reggel az ember felvesz valami ruhát, remélem, hogy mások ezt szépnek találják, de nem ez a legfontosabb kérdés számomra."
forrás:http://life-style.hu
Kedves Fiam!
.
Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni.
Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot, ne szakíts félbe, hallgass végig! Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra!
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban, adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal. Megtanítottalak sok mindenre, hogy egyél jókat, öltözködj szépen, hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson, és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges, és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám.
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem.
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni, nyújtsd a kezed ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.
És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni, hogy meg akarok halni, ne légy dühös egyszer, ezt is meg fogod érteni.
Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem.
Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked.
Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél. Segíts járnom, segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel.
Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek.
Szeretlek benneteket, gyermekeim.
/megható történetek/
.
A jellegzetes farsangi ételek kapcsán már szó volt arról, hogy ezeket a bő termés reményében fogyasztották. Akárcsak a többi jeles ünnepen, más módon is igyekeztek befolyásolni vagy megjósolni az elkövetkezendő időszak szerencséjét. A farsangi napok gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó napok. A Mura-vidéken például ilyenkor is megveregetik a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek. Ekkor kell mákot vetni, hogy majd ne legyen férges. A jugoszláviai magyarok körében általános vélemény: „Farsangko azé kő emenyi táncónyi meg vidámnak lenyi, nagyokat ugranyi, hogy jó magosra nyőjjön a kender" . A munkatilalommal kapcsolatos adat Doroszlóról, hogy ilyenkor azért nem mostak, mert sok bolha lenne a háznál.
A farsangi időjárásból is jósoltak a következő év termésére, termékenységére. Jászdózsán . úgy tartották, ha húshagyókedden csillagos az ég, sok tojás lesz abban az évben. Berettyóújfalun a húshagyókeddi napsugár a bő esztendőre mutat.
Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a kimondott szó varázserejébe vetett hit alapján a farsangi köszöntők, dramatikus játékok is nemcsak a szórakozást, adománygyűjtést szolgálták, hanem az egyén és a közösség életének sikerét igyekeztek befolyásolni mágikus úton.
forrás:Magyar Néprajz
TÁNCMULATSÁGOK
A táncmulatságok legfőbb ideje a farsang volt. Ezek egy része a fonóban zajlott. „Farsangban legalább egyszer minden leány egy kevés lisztet vagy zsírt hoz, s az így összegyűlt készletből pogácsát sütnek, aztán táncolnak" - írta Reső Ensel Sándor a múlt században az agárdi fonóról . A Bódva vidékén a két világháború között batyus mulatságokat szerveztek a fonóban farsang keddjén. A lányok kolbászt és herőcét, a legények italt vittek. Kemenesalján sudri volt a munkavégző mulatság neve. Muzsikáról a legények, élelemről a lányok gondoskodtak.
A táncmulatságok, bálok többsége azonban a kocsmában vagy bérelt házaknál zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte a maga bálját. A szervezők a mindenkori legények voltak. A palóc vidékekről származó adatok szerint a mulatságokat többnyire megelőzte a legények házról házra járó adománygyűjtése, mely gyakran összekapcsolódott a lányok táncmulatságba hívásával. Például az Ipoly menti Pereszlényben az első világháború előtt az volt a szokás, hogy a legények farsang utolsó szombatjának estéjén járták sorra a házakat. A jobb módúak 8-10, a szegényebbek 4-6 tojást adtak és 1 Ft-ot, ha számítottak a legényre, 2 Ft-ot is. A tojás egy részét a pap kapta meg, amiért a táncmulatság kérvényét aláírta. A bevételből fogadták a muzsikusokat. Borsodivánkán és Domaházán a legények vezetőséget választottak, és a mulatság rendezéséhez szükséges pénzt összekoledálták. Volt, ahol a zenészeknek szánt pénzt a mulatság helyszínén gyűjtötték össze. A Nyitra megyei Menyhén a tánchelyiségben volt az ún. tőkeszedés. A legénybíró felállt egy székre, onnan jelentette be a tőkeszedést. A leány a mulatsághoz való hozzájárulását annak a legénynek adta, akivel táncolt. A legénybírónak a legény továbbította a pénzt.
A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. Az egész magyar nyelvterületen számos adat bizonyítja, hogy a lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra. Az Ipoly menti falvakban a lányok már a farsang előtti héten küldték el a bokrétát a kiszemelt legénynek, amit általában a lány keresztanyja vitt el. A bokrétát a legények farsangvasárnap a kalapjukra tűzték, így mentek el táncolni. Volt olyan legény, aki több lánytól kapott bokrétát, de azzal a lánnyal kellett először táncolnia, akitől az elsőt kapta. A legények azt a bokrétát tűzték a kalapjuk elejére, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak. Az andrásfalvi székelyeknél az a lány, akinek a legény már hosszabb ideje udvarolt, bokrétát és keszkenőt adott a „hushagyati" bálban. Tánc közben elkérte vagy ellopta a legény kalapját és rávarrta a bokrétát. a keszkenőt pedig a legény mellére tűzte. A legény megölelte és megcsókolta a lányt és táncba vitte. Ezt a nyilvános színvallást hamarosan követte a lánykérés. A Győr-Sopron megyei Himodon a legények házról házra járva hívogatták a lányokat, akiktől ilyenkor rozmaringot kaptak a kalapjukra. Galgamácsán „A farsangi bálba rozmaringos, aranyporos bokrétás kalappal ment az a legény, aki komolyan udvarolt egy lánynak. Ez volt azután az asszonyok fő témája. Vajon ki tűzte fel. Elveszi-e a lányt?" (Vankóné 1976: 308). Arra is van adat, hogy a lányok hívogatták a legényeket a fonóbeli farsangi mulatságra. „Bocsárlapujtőn a lányok mise után sorrajárták a házakat. Egyikük nyársat vitt, másik fedeles kosarat. Minden háznál énekeltek, kolbászt, szalonnát, tojást kaptak. Meghívták a legényeket a fonóba, ott elvették a kalapjukat és felbokrétázták. Azt azután a legényeknek ki kellett fizetni, az összegyűlt pénzen vették a bort. A vacsora után éjfélig táncoltak" A farsangi mulatságok minden korosztály számára lehetőséget adtak a táncra, szórakozásra. Néhány feljegyzés arról tanúskodik, hogy ilyenkor sor kerülhetett az asszonyok külön mulatságára. Mátraalmáson az asszonyfarsang a délelőtti csoportos, maszkos felvonulásból, a férfiak tréfás „megborotválásából", valamint az esti asszonybálból állt . Kalotaszegen ma is „pótolnak" az asszonyok. Összegyűlnek harmincan, harmincöten egy háznál, pálinkát, sört isznak, esznek, zenészt fogadnak. Farsang egyik szombatján mulatnak magukban, férfiakat nem engednek be. Az asszonyok farsangi mulatságáról a 15. század óta van tudomásunk.
forrás:Magyar Néprajz
A farsang időszaka vízkereszttel, január 6-val kezdődik, és a húsvétvasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetével zárul. A farsangi szokások - többnyire február hónapban - farsang végére, farsang farkára összpontosultak, farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre. Az előkészületek azonban már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön kezdődtek. Kövércsütörtökön, másképpen zabálócsütörtökön, Szeged vidékén jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés, és kövérre híznak a disznók. Az Ipoly menti falvakban kövércsütörtökön húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposztát ettek. A Mura-vidéki Radamoson dobozú csütörtöknek nevezik a napot, talán a dobzodó szó elhallásából.
A Mura-vidéki falvakban disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka bőséges fogyasztásával ünnepelték a farsangot. A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele. A Szerémségben az első napon fánkot sütöttek, hogy ne vigye el a vihar a háztetőt.
Jellegzetes farsangi étel a Tápió menti falvakban is a farsangi fánk, melyet itt többnyire pampuskának neveznek. Ezzel kínálják a látogatókat, és a köszöntőknek is ebből adnak. A másik jellegzetes étel a herőce, a forgácsfánk. Emellett népszerű volt ilyenkor a kocsonya, amiből a bálra is vittek.
A Bács megyei Topolyán az első fánkot eltették, megszárították és porrá törték, majd gyógyszerként a beteg állat ételébe keverték. A rétest is figyelték, ha jól nyúlt, akkor úgy vélték, hogy a család szerencséje biztosítva van a következő esztendőre. A farsangi ételekből eltettek egy-egy falatot, akárcsak a karácsonyiból, s ezt alkalmas gyógyszernek tartották a beteg jószág ételébe keverve. Fekete tyúkot vágtak azzal a magyarázattal, hogy a mája szerencsét hoz. Nádudvaron pedig azért vágtak fekete tyúkot, hogy ne hulljon a baromfi, és e célból a fekete tyúk vérét szárítva eltették. A többi farsangi napon készített ételnek is különleges jelentőséget tulajdonítottak. Berettyóújfalun így nyilatkozott egy asszony: „Húshagyókor nagyanyám laskatisztát főzött tyúkhússal. Vékonyra vágta a laskát, hogy hosszú, vékonyszálú legyík a kender. Ha főzte óvatosan rázta, hogy össze ne szakaggyík"
Mindenütt arra törekedtek, hogy az ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák, mert akkor kezdődik a böjt. A szlavóniai Kórógyon mondják: „Inkább a has fakaggyon, mincsen az a kicsi étel megmaraggyon" .Hamvazószerdán, más néven szárazszerdán vagy böjtfogadószerdán a Szerémségben már csak krumplilevest és bodagot (lepényféle) készítettek. A hamvazószerda utáni napot csonkacsütörtökként említik, mert ilyenkor lehetett elfogyasztani a farsangi ételek maradékát. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig (kivéve csonkacsütörtököt) a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket.
Termékenységvarázsló cselekményekkel is kiegészülhet a farsangolás. Például a Baranya megyei Ócsárdon a gazdasszony kukoricát szórt a farsangolók lába alá, hogy minél több csirkéje keljen ki, mint ahogy a letaposott kukorica is kikel. Hosszúhetényben a gazdasszony a következő szavak kíséretében tűzte a farsangosok nyársára a szalonnát: „Gyertek ide fiaim azzal a nyárssal! Rátüzöm a szalonnát, hogy szép megölőjeim [hízóim] legyenek!"
A Csallóközben nagyobb csoportokban jártak a legények húshagyókedden. Női ruhát viseltek, cigánynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak stb. öltöztek. A fejükre harisnyát húztak, vagy bekormozták, belisztezték az arcukat. A házaknál nagy felfordulást csaptak, és igyekeztek ételeket elcsenni. Adományként lisztet, szalonnát, kolbászt kaptak. Az alakoskodókat dőréknek nevezték. Hasonló jellegű szokás él Mohán, ahol tikverőzésnek nevezik. A maszkos alakok bekormozzák a járókelőket, megpiszkálják a tyúkólakat. Az Eger környéki remélés szereplői ugyancsak változatos jelmezekben vonultak fel. Soraikban menyasszony, vőlegény, várandós asszony, kéményseprő, köszörűs, borbély stb. volt .
forrás:Magyar Néprajz
)
"Moon Tree (Winter)" © 2009 Lesley Atlansky
Térdeplő tavaszban...
Hallottam ma reggel zokogni a fákat,
hozzám hajolva kértek vigasztalást.
Úgy feszült tar testükön a konok bánat,
mint elrongyolódott, ónszürke palást.
A tavasz már a fagy lába előtt térdel,
esdekel, mint holmi betolakodó.
Hiába pörölök mindegyre a téllel,
kacagva hullik a szívemre a hó.
/Sárhelyi Erika /
){kind=link}
Utolsó kommentek