Minden, ami Amerika!

Tükörvilág

Csillagok mögé bújik a lélek,

Fényével játszik veled.

Útja honnan - hová vezet,

Hogy megértsd - csukd be szemed !

/forrás:Null.Hu /

.

...és még mindig Márai...

"Valahányszor orvoshoz mentem, nem tudtam szabadulni a kínos és megalázó érzéstől, hogy megcsalom szegény embert, aki mestersége és emberismerete szerint, aggályosan és gondosan, de teljesen reménytelenül foglalkozik velem. Mert mindaz, amit ajánlhatott - az orvosságok, különféle gyógymódok, víz vagy sugár, porok és folyadékok -, talán gyógyította vesém, májam vagy szívem, de nem gyógyíthatta azt, ami a betegség egyetlen oka: életmódom, mely jellememből, alaptermészetemből és hajlamaimból következik.

Ezért, komolyan és udvariasan, legjobb tudásunk szerint, de mindig megcsaltuk egymást, az orvos és a beteg. Életmódokat nem lehet gyógyítani, s megváltoztatni is csak ideiglenesen lehet. Ezért gondoskodik a természet, bölcsen, a betegségekről: mert a legtöbb ember csak a nyavalya kényszerű vesztegzárában piheni ki időlegesen szenvedélyeit. "Il est quelque fois saine d'estre malade!" (Néha egészséges dolog, ha beteg az ember.) - mondotta egy francia. A legtöbb ember elpusztulna negyvenöt éves korában, ha nem pihenne meg közben néhány hétre a betegágyban."

/Márai Sándor:Füveskönyv/

.

...már egy hete készülök lefotózni őket...de nekik annyira sürgős az építkezés, hogy nem állnak meg egy pillanatra sem...

...ma végre megtartották az ebédidőt...:)

.

Az emberi jellemről...

"A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen, a jellem maga az ember.
S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét sem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb élmény, melyben részünk lehet."

/Márai Sándor/

...amikor a bimbóbol virág lesz...

...csodájára járnak még a rovarok is...

...a néhány cserép illatot hattyúk és pingvinek őrzik...:)

...pár évvel ezelőtt volt egy lyukas hordónk... nem dobtuk ki, elvágtuk derékba, s megforítottuk fejjel lefelé...

...azóta minden évben virágokat ültetek belé...

...és még egy "misztérium" :)...várat még magára...

...de hamarosan megnyílik az, ami bent rejtőzik...

.

Napok óta gondolkodom, hogy kell-e bejegyzés a történtekről, vagy sem...de hát ez a blog Amerika maga...nem maradhat ki ez sem...

Nem szeretem a politikát, és nem is értek hozzá, de elolvasom az ide vágó hireket...

...szerintem ez nem személyes bosszú volt...

...értük történt...

.

...és talán nem is meglepő már , hogy a múlt héten újabb hírek láttak napvilágot...

...talán a sors keze, talán a szerencse hozta ezt......mert vannak elsők és utolsók mindenütt, kockázattal jár mindkettő...mert...

"Vállalni kell. Minden életet, amelyik hozzánk súrlódik, vállalni. Nincs kibúvó."

/Jókai Anna/

New York, május 15.

/sk.foto, 2010./

„Mi az, ha valami nyílik? Ha megnyílik. Ha az, ami a legmélyen van, bent, bent, az egyszerre kívül megjelenik. Ha a misztérium látvánnyá lesz.

Megvalósul. Ha a rejtély megnyilatkozik. Ez a virág. A növény misztériuma. A teremtett világ legmélyebb titka."

/Hamvas Béla/

...emlékszem, gyermekkoromban mennyire szerettük a papírbabát...mert mi így hívtuk...

...vettünk egy tábla kivágni valót, egy baba-sok ruha...aztán ment a verseny, ki tud gyártani szebb ruhákat ...sk.rajzoltuk, nyírtuk a többit...

...olyan jó játék volt...:)...és persze olcsó is...

...az én időmben ugyanis még nem volt barbibaba...de ha jobban bele gondolok, nem is hiányzott...

.

...és a mai idézet...

"Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkoznunk kellene, a másik felét pedig azért, mert gondolkozunk, amikor éreznünk kellene."

/John Churton Collins/

kép

Képzeld...

Képzeld azt, hogy egy folyóban úszol! A víz kéklő és élő.
Az élet vize ez.
Képzeld azt, hogy néha hullámokat vet a víz és sodródsz hol lassabban, hol gyorsabban!
Az élet dolgai ezek.
Képzeld azt, hogy néha elfáradsz, szürke felhőkből eső áztat, és olyankor a partra kívánkozol!
Nehézségek ezek.
Képzeld azt, hogy egy-egy öbölben a folyó lelassul, és te megpihensz!
A gondoskodás öblei ezek.
Képzeld azt, hogy partra szállsz és gazdagon nyíló, illatos rétre találsz!
Száz meg száz mosoly örökké nyíló szirmai ezek.
Képzeld azt, hogy langyos szellő karjai ölelnek, s szárítják nedves ruhádat!
Szerelmes kezek lágy fuvallatai ezek.
Képzeld hozzá az aranyló napot! Melegségét érzed a bőrödön és a szíved mélyén.
A törődés sugarai ezek.
Képzeld azt, hogy a part mentén gyümölcsfák ontják feléd tavaszló zöldjüket és te lombjaik alatt üldögélsz!
A nyugodt pihenés árnyai ezek.
Képzeld azt, hogy behunyt szemmel falevelek suttogását és fűszálak hajladozó neszét hallgatod!
A csend hangjai ezek.
Képzeld azt, hogy gyümölcsöt szakítasz a fáról, és ízét kívánva beleharapsz! A mézédes nedv hegyről lezúduló kristálypatakként mossa át tikkadt torkodat.
Új életerő íze ez.
Képzeld azt, hogy fürge szárnyú, röpke pillangók játszadoznak pajkosan gondolataid körül!
Az öröm apró gyermekei ezek.
Képzeld azt, hogy zamatos, fűszer illatú levegőt szívsz be az orrodon, mely felüdíti tested, lelked!
A szabadság illata ez.
Képzeld azt, hogy amikor kinyitod a szemed, és az égre pillantasz, fehér felhők vattapamacsán átívelő szivárványt látsz, mely a nap sugaraitól áttetszően ezerszínűre festi folyódat!
A szeretet sokszínűsége ez.

És most képzeld azt, hogy mindez valóság!

/ismeretlen szerző tollából/