"Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind,
mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk.
Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk
egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban.
Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra,
aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a
mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább."
(Wass Albert)
„Korunk hősnője vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton és műanyag müzlin él, bár igaz, ami igaz, szereti a bonbonokat is. Tizenkilenc évesen már vannak ősz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét. Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit ő ki ne tudna venni a munkásruhából. Esténként négykézláb mászik a bárpulton - hol egy üveg sör, hol az azt kortyolgató jóképű férfi után. Ha hazamegy, mindent szanaszét dobál, még sincs soha rendetlenség nála. Nem vízköves sem a fürdőszobája, sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt teszi, ami annál is könnyebben megy neki, mert például a retkek maguktól ugranak a tálcájára. Imádók sorakoznak az erkélye alatt, és vetik magukat az autója elé. Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik. Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre. Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik. Csak kétféle időjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső. Az előbbiben boldog, de az utóbbiban sem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája..."
(Hulej Emese)
.jpg)
"Van-e olyan egyetlen szó, amelyet az ember egész életében követhet?" A mester így felelt: "Hát nem ilyen szó a kölcsönösség ? Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd az embereknek."
/Konfuciusz/
.
Torma Judit - Mondd...?
.
Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap akkor az, aki csak
ennyit kér magának?
És mond, van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára,
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?
És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?
örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az időd?
Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?
Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?
Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már
régen azóta?
Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?
Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogy, ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?
Mondd, - és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek -
ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?
.
...és egyszer csak felnövünk, és még mindig nem vagyunk benne biztosak, hogy valójában mi is az a megbocsájtás...
...voltam már én is így, bocsánatot kértem, de rá kellett jönnöm, hogy a megbocsájtás nem volt igazi...
...nekem megérte...
Tegnap befejeztem Gárdonyi : Láthatatlan ember-ét...
egy érdekes idézet a könyvből...
"Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja , méltósága minden más fölött hordozza, s mégis mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal, midjárt érezzük, hogy állati tesben élő angyal.
Némelyik ember akárány iskolát járt is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat , könvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmű, jóérzésű. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek."
...így gondolkozik Zéta, aki rabszolga volt nemrég, de okossága, szorgalma mégis segítette az útját...
/Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember/
"Szerencsére a lélek nem olyan, mint a test. Ha valaki csonka lábbal, süketnémán születik, vagy életében nyomorékká lesz, azon emberi hatalom nem tud változtatni. A lélek világa más.. Mindenki egész lélekkel születik, és ezt az egészséget soha el nem veszítheti. A lélek fogyatékosságaiból mindenki meggyógyulhat. Még csoda sem kell hozzá."
/Hamvas Béla/
Az időjárás játszik velünk rendesen...
...még pár napja ledobtunk minden ruhát, ma reggel még csak melegem sem volt ...
...a virágok viszont egyáltalán nem bánják a lehülést, sőt ...felfrissültek...:)
...szeretem a bársonyvirágot...annyira igénytelen, s egészen őszig kitart...
...ez már a cickafark ideje...nagyon szép szárítva, sokáig megtartja élénk sárga színét...
...no meg a szelíd szarkaláboké...igaz, az enyém még elég gyengécske , s nem sok a virág rajta, de idővel megerősödik...
...és Margitnak az egyetlen dupla szirmú leander...az eső jól lehúzta a nagy virágfejeket...szinte bókolnak a hűvös reggelben...
...hát ez a kép nem sikerült valami jól, kissé homályos...jelenlegi klematisz állapot :kb. most 70 százalékos...:)
Mélység-törvény világában...
.
Írni kellene valamit
(pár éves gyerek-szemmel)
valami szépet
érintésre mozduló suttogót
s fonni bele titkot
földig érőt meg illúziót
halk szavút
amolyan emberit
ahol Isten
saját nevemen szólít...
/Kovács Erika/
...ha már Lí emlegette, akkor mégis csak beraktam a mai ÚjSzó-s fotót...:)
...el kell hogy áruljam, most a pasi sokkal jobban bejön, mint a hölgy...:)...de örülök Európa és Amerika találkozásának...
...ez már nem az ÚjSzóból...de ugyanakkor történt...:)...szemmel láthatóan kedvelik egymást...:)
Utolsó kommentek