Minden, ami Amerika!

.

Múlik a nyár...

.

Bíbor bükklevél kalapja mellett,

szárazág-bottal köhécselve jár,

lába nyomán vadvizek fakadnak,

s zörren a szélben a tengeriszár.

.

Szeme sarkában ezüst pókháló,

s a fény az arcán öregesen nevet,

ha kong a hordó, és csordul a must

nyár szőlőhegyén, ha áll a szüret.

.

Alkonyba tűnik, ködbe enyészik,

aszott kezére dérharmat tapad,

ruhája régi pompáról beszél,

színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt.

.

Öreg tarisznya húzza vállát,

melyet vinni már alig-alig győz,

Sírón susog a nádszál utána,

nyár végi úton ott ballag az Ősz.

.

Fekete István

kép

"Rámkopogott a hajnal,
gyöngéden megérintett,
súgott egy-két szép szót,
s én félálomban követtem,
még duruzsolt fülemben álmom,
még pilláim mögött képek vonultak,
még lüktetett bennem valami túlvilági zene,
még nehezen szakadtam el a varázslattól,
még félig-meddig visszahulltam az öntudatlanságba,
s akkor megéreztem az új nap illatát,
akkor hűs friss szelek cirógattak,
akkor felcsendült egy új dallam,
akkor résnyire nyílt szemem
felfedezte a felszökő fényt,
a valóság színes felhőit,
s jó volt megéreznem
az új nap csodáit...

(Szabolcsi Erzsébet)

.

„Pirosat az este szürkével keveri,

a zöldet, a kéket feketével fedi.

Utoljára oltja a halovány-sárgát,

mint égve felejtett selyemernyős lámpát."

(Károlyi Amy)

.

"...a múlt mindig ellenszegül a jövőnek, hihetetlen kompromisszumokat agyal ki a nevetségesség legkisebb árnyéka nélkül, iszonyatosan kínlódik, mégis ragaszkodik, hogy az övé legyen a jelen, hiába járt le az ideje, makacsul, konokul kapaszkodik a jelenbe..."

.

/Alessandro Baricco/

.

Ígéret...

.

Vedd komolyan az

adott szavad , hogy meg ne

alázd önmagad.

.

/Bartha Tamás/

.

"Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen amelyen valaha hazajuthatsz."

.

/Sarah Dessen/

.

"Szilveszter újra megereszti a csapot s a csordogáló bor aranyán ott táncol újra a gyertya lángja , és megnéz minden cseppet, amint telik a pohár. A cseppek kicsinyek, mégis végtelen nagyok, és bennük van a virágzás mámora, a fürtök vajúdása, a nyár lángolása, nappalok és éjszakák,csend és mennydörgés, méhzsongás és emberi szó, nevetés és káromkodás, csillagos ég és sáros föld, bennük van a közelség és a távolság, a köd és az aszály, cukor van bennük és keserűség, ecet és vágy, csók és nyitott bicska, kéj és gyötrődés, láz és világosság - minden , minden bennük van, amelyet a pillanatok loptak beléjük a végtelenségből, órák és a nappalokból és virrasztás az éjszakából:bennük van az egész világ."

 

Itt a szüret ideje, s ha szüret van, van bor is. Fekete István: Tíz szál gyertya című könyvéből az idézet, amely leírja a bor születését, fejlődését, csodáját. Játszik a szavakkal, de valami gyönyörű módon...

.

 

 

 

.

Mint a szeretet...

.

Ha sétálni mennek a levelek,

nem visznek magukkal sálat,

nézik a bolygókat, egeket,

néha meg lábujjon járnak.

Lerombolták földig a házad,

ahol a tea illata lebegett

éjjel, hogy űzze a lázat,

ha sétálni mennek a levelek.

Nézd csak e foghíjas terepet,

integet; még ma utánad

indulnak, ősz van, a levelek

nem visznek magukkal sálat.

Széles időben gyűlnek a tárgyak

egymásra, mint a szeretet;

néha, ha lábujjon járnak,

körbetekintik az egeket.

.

/Aletta Vid/

.

"Azok az események, amelyek megváltoztatják az ember életét, nem mindig vehetők észre azonnal. A szeizmikus változások néha olyan mélyen zajlanak, hogy a hatásuk nem is érezhető, míg az egész egy földet rengető rázkodással a felszínre tör."

.

/Debra Ginsberg/