Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőlő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfűzik,
a bús földet díszítik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a szíveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
1928. júl. 6.
.
/József Attila/
.
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek –
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
.
/József Attila/
/Babits Mihály/
" – Álmom? Az van. Szeretném, hogy ne legyen vége a nyárnak.
…szeretném, hogy örökké nyár legyen. Hogy járjak az utcán, és mint kamillavirágot, gyűjtsem az emberek mosolyát. Minden mosolyban egy-egy Nap van. Egy egész garmada. És senki sem sajnálja, mindenki osztogatja. Nem fizetek, csak összeszedem. Nem nehéz, bírom!"
/Narine Abgarjan: Élni tovább/
Nem , nincsenek álmaim , és a nyár is még várat magára, de ez az idézet annyira jó, annyira szép, no meg a könyv, amiben található.
" Falusi fecskecsapat röppen fel a ciprusligetből, köröznek a magasban, hegyes szárnyukkal végigkaristolják a derengő égbolt vásznát. Hangtalanul hull le az első harmatcsepp – sűrű, éltető –, és kitessékeli az éjszakát."
/Narnie Abgarjan : Élni tovább /
"Mindenkinek megvan a maga igazsága. Mariamé egyszerű, egyszerűbb nem is lehetne: bármennyire is fáj az ember lelke, bármennyire is sír a szíve, tartsa tisztán a világnak azt a darabkáját, amelyet rábíztak. Mindössze ennyit tud tenni az üdvössége érdekében."
/Narnie Abgarjan : Élni tovább /
" Tollas kis jószág a remény,
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el,"
...és mégis...
Január
Száll az idő, száll fölöttünk,
Sebesebben, mint a madár,
Gyűlnek az évek mögöttünk.
S vajon, hol a véghatár:
Nem tudja ezt a halandó,
Csak annyit tud, hogy mulandó
Minden itt az ég alatt –
Életünk egy pillanat.
/Benedek Elek/
Utolsó kommentek