Minden, ami Amerika!

.

Margitnál találtam ezt a finom , sütés nélkül készült édességet...

...tényleg egyszerű az elkészítése, és nagyon finom...

Kötelező olvasmányok...

Hatodikos lettem,amikor a kis iskolából egy „nagy iskolába" kerültem. Érdekes volt a környezetváltozás, a 20-25 gyerek után 300 gyerek zsibongott a nagyszünetben.

A tanítási órák is megváltoztak, minden órán más jött be, és volt osztály főnöknő is.

A magyar órák szintén elosztva, nyelvtan és irodalom. A tanév kezdetén , rögtön az elején , a magyarszakos tanítónéni a kötelező olvasmányokról beszélt. Felsorolt egy csomó írót, és mi bármelyiktől választhattunk művet, amiből persze beszámolót kellett készíteni, és elmesélni az órán. Ha valakinek egy más könyv tetszett, megbeszélhette a tanítónénivel, s ő eldöntötte, hogy ez ide való , esetleg nem. Emlékszem, én Tatay Sándor: Puskák és galambok című könyvét választottam. Nem volt túl vastag / akkor még fontos volt a könyv vastagsága is / és elég érdekesnek ígérkezett.

Feleltetés előtt a folyosón csicseregtük ki az olvasott könyveket, ki mit is válaszott. Egy szőke lány a párhuzamos osztályból, Móricz : Pipacsok a tengeren című könyvét olvasta...nem emlékeztem pontosan miről szólt, de valahogy már akkor érdekeltek a nagy vizek, no meg a virágok...hát nem érdekes, hogy az emberben már gyerekkorában megfogannak bizonyos dolgok, amik végig kísérik élete útjain ?

A magyaróra jól végződött, s én már akkor nagyon tudtam szónokolni egy regényről,ebben nem volt hiba. Viszont haza felé az úton csak a pipacsok jártak a fejemben. Kiveszem a könyvtárból, elolvasom...milyen pipacs nőhet a tengeren ? nem hagytak nyugton a gondolatok, kérdések. Mondanom sem kell, hogy milyen szomorú lettem, amikor kiderült, hogy ez a könyv nincs meg a könyvtárban.

Az évek múltak, és igaz, hogy rengeteget olvastam azóta, de egyszer sem akadt kezem ügyébe az a bizonyos pipacsos könyv.

Most karácsonyra a lányom egy egész csomó könyvvel lepett meg, ahogy már írtam is, fillérekért kínáltak elfekvő könyveket egy üzletben, és amit érdekesnek látott , megvette nekem. / ekkor kaptam a Jókai Anna egyik régi regényét is / és persze sok má könyvet..

Egy kis piros pipacsos könyv is kivillant a többi közül....mondom, piros , lepkekönnyű szirmokkal az elején.

Most jött el az ideje, talán most értem meg rá...vagy ki tudja ....a héten elolvastam, két este végigszánottam Móricz gyönyörű ízes regényét....s hogy melyik tengeren is nőnek a pipacsok, végre én is megtudtam...

"A poétikus történet kis főhőse, Gabi gyerek a nagyapa parókiáján nyaral Galamboson, a Tisza mellett. Itt csöppen bele valóságosan is és képletesen is a tengerbe - a végtelen rónaságot elárasztó, tengerré dagadó árvíz kellős közepén. Szíve választottja, a kis piros szoknyás parasztlányka, Zsuzsika is a víz foglya. Neki akar imponálni, amikor is bátran útra kél a bajbajutottak segítségére siető öreg Bucsi bácsival csónakon. A sors megjutalmazza: ő menti ki az árból a magas fára menekült Zsuzsikát. De jaj, a kislányt más fiú várja a parton - Miska, a szerelmese. Hősünknek csak az ár sodorta hervadt pipacsok maradnak, amelyeket a „magyar tenger˝ egy kis szárazulatán szedett makrancos ideáljának. "

/A könyv rövid ismertetője /

.

Süti úgy futkárzozott, mint egy kis bolond...a fülei lelapultak, és nem lehetett leállítani...

.

Reggelre összejött az éhes madársereg...nem kellett kínálgatni őket...

...a mi kis rigónk...még a hó előtt jött, és minden reggel megmutatja magát...

...a cicáknak nagyon nem tetszik, lesik őt , mint valami prédát...ő viszont ügyesen felrepül minden gyanús mozdulatra...

.

FEBRUÁR 6. DOROTTYA NAPJA

Dorottya-nap időjárási regulája közismert: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja." Vagyis, ha Dorottya-napkor fagy, akkor Julianna napjára (febr. 16.) megenyhül az idő.

.

Kemény, jeges az idei Dorottya, de ha hinni lehet a népi reguláknak, akkor ...január, február és két hét múlva itt a nyár...

.

A 16 ezer éves csemege csodája: 12+2 mézfajta...

Az ember már az ókor óta fogyasztja a méhek által összegyűjtött édes csemegét. A sarki boltban csak két-három műanyag flakonos, méznek álcázott ragaccsal találkozol nap mint nap, pedig rengeteg értékes és érdekes méz várja, hogy felfedezd őket.

forrás itt...

.

...tudtam, hogy több féle méz létezik, de hogy ennyi fajta van, ilyen sok ízű, ez elég újdonság nekem...sőt, nem tudtam, hogy egyes méz fajtákat nem mindegy mibe is használjuk...én általában házi mézet vásárolok, egy megbízható családtól, és nagyon meg vagyok elégedve vele...mindenbe ezt használom...

FEBRUÁR 3. BALÁZS NAPJA

A szent legendája alapján mindenfajta torokbetegség gyógyítójának tartották. E napon volt szokásban az ún. Balázs-áldás vagy balázsolás, amikor a katolikus pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe és imát mond. Almát is szenteltek ilyenkor, abban a hitben, hogy a torokfájás ellen alkalmas gyógyszer.

A Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki falvakban, a Csallóközben szokás volt a Balázs-járás. Maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról házra. Egyikük Balázs püspököt személyesítette meg - fején papírsüveggel, a többieken papírcsákó volt, oldalukon fakard. Nyársat vittek, hogy a háziak arra tűzhessék a kolbászt és a szalonnát. A Balázs-járás, akárcsak a március 12-i Gergely-járás, a soványpénzű tanítók jövedelemkiegészítését jelentette, amit gyakran díjlevelükbe is belefoglaltak. A háziaktól kapott szalonnát, babot, zsírt, tojást a gyerekek elvitték a tanítónak, aki azután megvendégelte őket.

 

.

Balázs napjához is kapcsolódik időjárásjóslás, például a jugoszláviai magyar adatok szerint, ha ezen a napon esik, akkor nyáron jég veri el a termést. Baranyában, Szeged környékén is a szőlő négy sarkában megmetszenek egy-egy tőkét, hogy a madarak ne bántsák a termést.

.

forrás:Magyar Néprajz

.

Varró Dániel : Tanács a televíziózással kapcsolatban
(Roald Dahl versének fordítása)

.

Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak -
Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.
Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)
Csak ülnek, néznek, néznek, ülnek,
Míg hipnózisba nem kerülnek,
S a sok szennytől, mit egyre néznek,
Olyanok lesznek, mint a részeg.
Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,
Míg fő az étel, hűl a lekvár -
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?
ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,
HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!
„Na jó! - mondjátok majd. - Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?"
Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?
Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés
Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,
S az ágy mellett, a szobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,
Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,
És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken búsult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!
Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat,
A polcra végig könyveket,
Hadd ontsanak csak könnyeket,
Hadd rúgkapáljanak a kölkök,
A nyelvük hadd legyen csak öltött -
Ígérjük, nem kell félnetek,
Ha vártok egy vagy két hetet,
A drágalátos gyermekek
Egyszercsak rájönnek maguktól:
Egy könyvtõl lennének nagyon jól.
S ha már olvasnak õk - juhéj!
Szívükben árad szét a kéj,
Érzékeik kiélesednek,
Nem értik majd, hogy mit szerettek
Az émelyítõ, a silány,
Hülye, idétlen masinán.
S azok a drága gyermekek
Hálásak lesznek majd neked.

.

...a vers olvasása közben eszembe jut SA, akinek nem volt tévéje...

...sosem voltam tévé párti, de nem tiltottam ...igaz, sok-sok könyvet vettem, mindig olyant, amiről azt gonoltam, most pont ez az, ami kell...

...nem mindig sikerült a tévét lecserélni könyvekre...de azért akadt pár regény, ismeretterjesztő lexikon, amit szívesen lapoztak...

.

"Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak, az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük."

/Maya Angelou/

.

.

.

 Változó apakép...

.

Négyévesen: Az én apukám mindent tud.

Ötévesen: Az én apukám nagyon sokat tud.

Hatévesen: Az én apukám okosabb, mint a tiéd.

Nyolcévesen: Apu nem mindent tud jól.

Tízévesen: Apu gyerekkorában biztos minden másképp volt.

Tizenkét évesen: Á, apunak errõl fogalma sincs! Olyan öreg, hogy már nem is

emlékszik a gyerekkorára.

Tizennégy évesen: Ne is törõdj a faterommal, olyan régimódi.

Huszonegy évesen: Hogy õ? Ugyan már, képtelen haladni a korral.

Huszonöt évesen: Na igen, tud ezt-azt, de hát ennyi idõ alatt nem is csoda,

ha ragadt rá valami.

Harmincévesen: Talán kérdezzük meg apa véleményét is! Elvégre õ a

legtapasztaltabb.

Harmincöt évesen: Egy lépést sem teszek, amíg apámmal nem beszéltem.

Negyvenévesen: Kíváncsi vagyok, apám hogy csinálta volna ezt. Olyan okos

volt, és elképesztõen tapasztalt.

Ötvenévesen: Bármit odaadnék, ha most itt lehetne apám, és megbeszélhetném

vele ezt a dolgot. Kár hogy annakidején nem értékeltem az eszét. Sokat

tanulhattam volna tõle.

.

/Ann Landers/