Minden, ami Amerika!

.

" Már csak az egyszerű, világos dolgoknak akarok örülni,

a fénynek, mely reggel beárad a házba,

az ablaknak, melyen át kinézek,

a levegőnek, melyet belélegzem,

az ételnek, melyet magamhoz veszek,

a víznek, mellyel szomjam oltom,

a tűznek, melynél melegszem,

a ruhának, mely befedi testem,

az ajtónak, melyen át a szabadba lépek,

a földnek, melyen járok,

az útnak, melyen sétálok,

a kavicsnak, melyet hazaviszek a zsebemben,

a falevélnek, mely elém hull,

a fűnek, melyet nyírok,

a magnak, melyet elültetek,

a zöldségnek, melyet magam termesztek,

a hegynek, melyet képzeletben naponta megmászok,

az erdőnek, melybe vágyom,

a papírnak, melyre írok,

a ceruzának, melyet közben fogok,

a terasznak, hova munka után kiülök,

a szomszédnak, ki néha átugrik hozzám egy italra,

a széknek, melyben helyet foglalok,

az estének, mely felváltja a nappalt,

a kutyának, mely a lábamhoz telepszik,

a tücsökciripelésnek, melyet sokáig hallgatok,

már csak elkerülhetetlen, szükségszerű örömök éltessenek. "

.

/Oravecz Imre A megfelelő nap/

.

" Ez a csodálatos hálózat ( „internecc", ahogy nevezik ) viszont mindent, de mindent, és a nap huszonnégy órájában, korlátlanul kínál. Csak be kell írni egy Google nevű dobozba, és az eredményt megérinteni a már említett egérkészülékkel. Rövid idő elteltével rájöttem, hogy bármit keresek, végül mindig ugyanazon a címen landolok: egy ősgermán kézikönyvnél, amelynek a neve Wikipédia - a szóalkotásban igazán nem nehéz felismerni az enciklopédiának és a vikingek ősgermán kutatóösztönének termékeny találkozását. "

.

/Timur Vermes/

.

" Az állítani, hogy az intézményes nevelés jobb, mint a család, körülbelül olyan, mintha azt állítanám, hogy a műfogsor jobb, mint az eredeti, mert azt szakember készítette. "

.

/Pálhegyi Ferenccel beszélget Sz. Kiss Mária/

.

Soha eszembe sem jutna, hogy az intézményes nevelés jobb lehet...én mindig családpárti voltam...

Mikor a sok Osho könyvet olvastam , teljesen elvette az eszem, és mindenben egyetértettem vele, de amikor a "kommunákról " kezdett papolni, félre tettem a könyveit...

Emlékeztek még rá, amikor itt kitárgyaltuk a kommunák lényegét ? Egy szervezet féle, ahol több szülő gyereke növekszik, fejlődik, a csoport pedig egyformán viszonyul mindenki felé...

...szerintem pedig kell az a kis meghittség , ami elárasztja, betölti azt a picit csapatot, amit családnak hívunk ...ezt semmi sem helyetesíthati...

.

" Nézte az esőt, és tudta, hogy valaminek vége van. Valami befejeződött, de még nem kezdődött el helyette valami más. Ismerte ezt. Amikor az ősz elmúlik, és a tél várat még magára. A színpompás ragyogás elfakul, és nem jön helyette semmi. A hó még csak készülőben van valahol a hegyek mögött, és még meg sem született a szél, amelyik elűzi majd az ősz lompos kísérteteit, elsöpri a sok visszamaradt kacatot, lomot, hulladékot, és a savanyú ködök helyére erős és szikrázó-tiszta levegőt áraszt az erdőkre. Ilyen az, igen. Amikor az ősz egy éjszaka váratlanul meghal, és szétbomló hullája temetetlenül hever a havason. "

.

/Wass Albert/

.

Ősz...

.

Most már a barna, dérütötte rónán

múlandóságról mond mesét a csend.

Most már szobádba halkan elvonulhatsz

s hallgathatod az álmodó Chopint.

.

Most már a kályhatűz víg ritmusára

merenghetsz szálló életed dalán,

míg bús ködökből búcsút int az erdő,

mint egy vöröshajú tündérleány.

.

/Áprily Lajos/

.

Csepergés indult, őszi dallamú,

a tükrömben sötét maradt az ég,

a hajnalban sem volt fény, csak hamu,

s künn sírt, egész nap sírt a szürkeség.

.

/Áprily Lajos/

.

A bükkösnek már rozsdafoltja van,

rozsdállik már a fű a réteken.

Nézem az őszi tükörben magam:

jaj, csupa rozsdafolt az életem.

.

/Áprily Lajos/

.

AZ ŐSZRE VÁRJ...

.

Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj,

mikor fel nem verik turista-szók,

arany ruhába öltözik a táj

s a magasból megjő a halk pirók.

.

Szél jár feletted, hosszú sóhajú,

bágyadt sugár becézi vén szíved,

s a bronz erdő, a Tizian-hajú,

füledbe súgja: Most vagyok tied.

.

/Áprily Lajos/

.

.

Margittól kedvet kaptam a régen elfeledett darálós kekszhez, és délután sütöttem egy adagot.

Kétféle receptet is találtam, én most a diósat sütöttem, de elhoztam nektek mindkettőt, hátha kedvet kaptok hozzá.

Olyan hosszúk ezek a novemberi esős esték, hogy bőven belefér egy kis sütögetés...

.

Darálós keksz

25 dkg margarint, 25 dkg cukorral habosra keverünk, egyenként hozzá adunk 4 egész tojást, 1 vaníliás cukrot, végül hozzá gyúrunk 70 dkg lisztet , egy sütőport, 20 dkg darált diót .Húsdarálón daráljuk, ahogy szeretnénk , úgy formázzuk.

Én most csináltam pár koszorút, megszórtam gyöngycukorral és vágott dióval, a többit csak símán rudaknak hagytam.

.

Géptészta

Hozzávalók: 400 g liszt, 100 g zsír,150 g cukor, 2 tojás, 2 csomag vanília,fél csomag sütőpor, csipetnyi só.

A lisztet a zsírral elmorzsoljuk, beletesszük a cukrot, a tojást, vaníliát, sütőport, sót.

Összegyúrjuk, majd húsdarálól átdaráljuk a kívánt formára. Közepes tűznél sütjük.

.

Libát nem sütök ma, mert nincs is libám, de egy kacsa van a fagyasztóba, azt majd a hétvégén megsütöm ropogósra, azért remélem nem fogunk az esztendőben éhezni...

Viszont úgy döntöttam, főzök ma egy hagyományőrző ennivalót, kukorica kását csinálok, tejföllel. Libazsírom sincs, amit az idősek használni szoktak hozzá, de kacsazsír még akad, aki akarja, megkenheti vele a kása tetejét...

Ha jobban átgondolom, a régi idős emberek nagyon is tudtak egészségesen élni, hiszen a kukorica kása egy remek béltisztító eledel, igaz, ők hagyományak, és bőjtnek hívták az ilyen napokat, mi meg diétázunk , sőt egészségkúrát tartunk...

.

" Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" - tartották. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható." Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál." „A bornak szent Márton a bírája" - tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az őszi időjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor. Baranyában azt tartják, hogy a Márton-napi idő a márciusi időt mutatja meg.

Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. Bősön zsírral, szalonnával, kolbásszal ajándékozták meg a pásztort, esetleg pénzt is adtak. Az Ipoly vidékén a pásztorok sorra járták a házakat, és a gazdáktól ajándékot kaptak. A Nyitra megyei Zsérén is a pásztorok hordták a mogyorófavesszőt, amiért a gazdától ajándékot kaptak. "

.

.

" A Dunántúlon különösen Vas megyében még sokan emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre. Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal:

„Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van" . Baranya, a Mura-vidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág. "

Néhol Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap. Dunaszerdahelyen híres volt a Márton-napi vásár.

A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek. Ezen a vidéken igen gyakori a Márton név, ezért mint névnapot ma is ünneplik névnapköszöntőkkel.

,

/Magyar Néprajz/