Ismét egy régi könyvet olvastam, ami nagyon jó, s talán mondhatom azt is rá "az örök ifjusági regény". Ahogy száz évvel ezelőtt megállta a helyét , úgy most is megmaradt kedvencnek.
Én még nagyon fiatal voltam, amikor először olvastam, talán 15 éves ha lehettem, s most nagyon elcsodálkoztam, hogy egészen másképp látom a történetet. Igaz, voltak részletek, amikre nem is nagyon emlékeztem ,és most olyan jól esett az újra olvasása. Hogy csíkos könyv, az semmit nem jelent, ez szerintem nincs korosztályhoz kötve.
És igen, még olvastam, addig a virágok komoly előrelépést tettek. Tudom, kissé megkéstek a nagy hidegek miatt, de már lassan mégis felébrednek. Tavaly ilyenkor már javában nyíltak a primulák, most még várni kell legalább két hetet, hogy kinyiljanak.
A tulipánjaim közül van olyan, ami elő sem bújt, nagyon sajnálom őket.
A császárkorona az elsők között szokott virágozni, igaz így előre is virágzik el .
A jácintok még nagyon fiatalok...alig hogy megszülettek.
Azért van ám olyan is, ami már elvirágzott, pélkdául a krokuszok....és akad olyan, aki már virágzik. A törpe nárciszok már szépek.
Őt meg be sem kell mutatnom...olyan megunhatatlan, gyönyörűséges , akárcsak a Lowodi árva....
Utolsó kommentek