.
" Nem hinném, hogy bárki is bármin túllesz az életben. Egyszerűen csak hozzászokik. "
.
/Douglas Coupland/
.
Nem is tudom mit írhatnék hamarjában...még túl friss az olvasott könyv, a megrázkódtatás, hogy léteznek, élnek ilyen emberek, mint ebben a könyvben. Csupa ,csupa depresszió, semmi öröm, semmi vidámság...s ahogy olvasom egyszer csak nevetnem kell, annyi benne az irónia, derűs leszek attól, ahogy előadják a hétköznapjaikat....aztán egyszer csak egy regény íródik, a mély depresszióból előhozakodik a kézirat, s az jár a fejemben, hogy milyen gazdag is vagyok én a konyha szempontjából...szomorú lehet, ha az embernek semmije sincs otthon, csak egy doboz palacsinta pora, s az is zsizsikes...aztán a végén mégis megértem, hogy még ilyen is van...akadnak emberek, akik nem tudják túltenni magukat a múlt árnyain, s nem akarnak tovább lépni attól a perctől , amikor is lekezdődött a szomorúság...
.
Utolsó kommentek