.
"Hiszek a feketelyukban.Hiszem,hogy a mindenség semmibe ürülésekor a világnagy lefolyó felé tartó örvényben múlt és jövő egyszer csak összecsap. Hiszem, hogy Thomas Stone is ennek köszönhetően öltött testet az életemben. Ha mégsem így van, unatkozó Istent tudok az égbe képzelni csupán, aki az emberiséget sorsára hagyva annak nyomorúságát se nem okozza, se meg nem akadályozza, hanem amikor neki tetszik, a világ kerekének küllői közé dugja a hüvelykujját, hogy az az apa, aki a fiai elől elővigyázatosan az óceán túloldalára menekült, váratlanul egy azon helységben találja magát az egyikükkel."
.
/Abraham Verghese - Könnyek kapuja /
.
Hihetetlenül jó könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Ebben az időben találtam Pál Ferencre, vagyis "mclub" megfertőzött egy kissé...késztetést éreztem, hogy olvasgassak tőle itt az interneten. Mikor ezt az idézetet találtam, rögtön Thomas Stone jutott az eszembe....valami ilyen érzés tombolhatott benne, mikor két gyermekét hibáztatta a szeretett nő elvesztése miatt, s inkább elmenekült , mintsem mégegyszer átélje azt a bizonyos veszteséget, ami gyermekkorában érte...akkor is egy szeretett nőt veszített el, az édesanyját.
.
"Mindig érdemes megnézni, hogyan érez és reagál valaki, ha veszteség éri. Van, aki már annak a gondolatába is szinte belebolondul, hogy veszítsen, vagy elveszítsen valamit. E mögött igen gyakran egy kezdeti sérülés van, valami korai nagy veszteség. A rákövetkező veszteségek pedig azért töltik el indokolatlan rémülettel, félelemmel, mert elérik azt az eredeti nagy veszteséget, amivel szemben talán kisgyerekként egészen tehetetlen volt. Ha tudunk fejlődni a veszteségek viselésében, az az egész életünket döntően átalakítja. Ha szeretnénk boldogabbak lenni, akkor az egyik legfontosabb feladatunk és lehetőségünk, hogy a veszteségekkel kezdjünk valamit.
/Pál Ferenc/
Utolsó kommentek