/foto:Marta Orlowska/
- 8 -
A barátnőm azt állítja, én vagyok az őrült. Neki,aki pedig férjnél van, három év alatt négy abortusza volt. Van már két gyereke, nem engedheti meg magának, hogy legyen egy harmadik is, mondja. A tyúkok sem hozzák világra az összes csibét, amit kikelthetnének; ha minden szemes tojásból csirke születne,a világ egy nagy tyúkóllá változna. Nem tudtad,hogy nagyon sok tyúk kiissza a tojásait? Nem tudtad,hogy csak egyszer vagy kétszer költenek évente? Na és a nyulak: nem tudtad, hogy egyik-másik nyúl megeszi a satnyább újszülötteit, hogy a többit szoptathassa? Nem volna jobb rögtön az elején elhajtani,mint megszülni és aztán megenni vagy másokkal megetetni őket? Szerintem az volna a legjobb, ha meg se fogannának. Erre a barátnőm nekem támad.Azt mondja, persze, hogy ő is szedte a tablettákat.Szedte, bár egyáltalán nem tett jót neki. Aztán egy este megfeledkezett róla, és akkor jött az első abortusz.Szondával. Nem tudom, mi az a szonda. Azt hiszem,valami tű, amivel gyilkolni lehet. Azt viszont tudom,hogy nagyon sokan használják, bár tisztában vannak vele, hogy borzasztó fájdalmakkal jár, és börtönbe is juthatnak miatta.Azt kérded, miért beszélek néhány napja csak erről? Nem tudom. Talán azért, mert mások meg engem zaklatnak ezzel. Talán azért, mert előfordult,hogy én is gondoltam rá, bár nem vallottam be magamnak. Talán azért, mert senki mással nem tudom megosztani ezt a lelkemet mérgező kételyt. A puszta gondolatba is, hogy megöljelek, belehalok, és mégis,időnként megfordul a fejemben. Megzavart az a dolog a csirkékkel. Megzavart a barátnőm dühe, amikor megmutattam neki a fényképen a szemedet és a kezedet. Azt válaszolta, hogy a valóságban még mikroszkóppal sem látnám sem a szemedet, sem a kezedet.Azt kiabálta, hogy fantazmagóriákban élek, és összekeverem a valóságot az érzelmeimmel és az álmaimmal. Aztán ezt vágta a fejemhez: „Na és az ebihalak, amiket kiszedsz a kerti medencéből, hogy ne legyen belőlük béka, mert a brekegés zavarja az éjszakai nyugalmadat?" Igen, tudom, kegyetlenül sorolom a gyalázatosságait annak a világnak, amelybe belépni készülsz, a mindennapos rémségeket, amelyeket elkövetünk, de ez az egész túl bonyolult neked. Mégis lassacskán bizonyossággá érik bennem a sejtés, hogy érted, amit mondok, mert te már min-dent tudsz. Aznap kezdtem gyanakodni, amikor azon törtem a fejem, hogy is magyarázzam meg neked, hogy a Föld ugyanolyan gömbölyű, mint az a tojásszerűség, amelyben élsz, és hogy a tenger ugyanolyan vízből van, mint amilyenben te lebegsz,és sehogy se tudtam kifejezni, amit akartam. Hirtelen belém hasított a sejtés, hogy fölöslegesen erőlködöm,mert te már mindent tudsz, sokkal többet tudsz, mint én, és ettől a gondolattól azóta se tudok megszabadulni. Ha abban a tojásban benne van az egész világegyetem, miért ne lehetne jelen a gondolat is? A tudósok is azt gyanítják, hogy a tudatalatti az ember születés előtti létének az emléke. Az? Akkor mondd meg nekem te, aki mindent tudsz: mikor kezdődik azélet? Könyörgök, mondd meg: a tiéd már tényleg elkezdődött? Mikor? Akkor, amikor az a fénycsöpp,amit spermiumnak hívnak, megrepesztette a sejt falát? Vagy akkor, amikor kibukkant a szíved, és pumpálni kezdte a vért? Vagy akkor, amikor kivirágzott az agyad, a gerincvelőd, és emberi formát kezdtél ölteni? Vagy talán még nem jött el az a pillanat, és csu-pán egy félig kész motor vagy? Mit nem adnék érte,gyermekem, ha megtörhetném a hallgatásodat, ha behatolhatnék a börtönödbe, mely téged magában rejt, és melyet magamban rejtek, mit nem adnék érte,ha láthatnálak, ha hallhatnám a válaszodat!
Furcsa pár lettünk mi ketten, annyi bizonyos.Benned minden tőlem függ, és bennem minden tőled függ: ha te megbetegszel, én is megbetegszem; ha énmeghalok, te is meghalsz. És mégsem tudok közölni veled semmit, és te sem tudsz közölni velem semmit.Abban a - talán végtelen - bölcsességedben még sincs tudomásod arról, milyen az arcom, hány éves vagyok, milyen nyelven beszélek. Nem tudod, honnan jövök, hol vagyok, és mit csinálok. Ha magad elé akarnál képzelni, nem volna semmi fogódzód ahhoz,hogy kitaláld, fehér vagy fekete, fiatal vagy öreg,magas vagy alacsony vagyok-e. És én sem tudom,hogy te vagy-e már valaki. Két egymásra utalt idegen még soha nem volt nálunk idegenebb egymásnál. Két- egy testben egyesült - ismeretlen még soha nem ismerte oly kevéssé egymást és nem voltak oly távoliak egymás számára, mint mi ketten.
.
/Oriana Fallaci/
Utolsó kommentek