...majd ha bokáig ér a fű, ha langyos lesz a nap sugara...akkor majd kifekszem a símogató anyaföldre, és semmi mást nem érzek, csak a tavasz zsongását, a tiszta levegőt, a langyos szelet, mely éppen virágillatot hoz az orrom alá...
...akkor minden a régi lesz...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek