.
.
Csak ült ott mellettem, nem is értettem.
Oly közel és mégis olyan távol volt.
Kezdetben tétlenül, néztem észrevétlenül.
Mit mondjak, vagy ne is szóljak, úgyis kiderül,
Hogy fejére fordult velem az egész világ.
Mondd, hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden égő pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Tudom csak képzelem, ő a végzetem.
Mondd hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden izzó pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Lehet csak gondolom, az én bajom.
Az egész játék volt, tudom erről szólt,
Mégis Ő filmből lopott angyal volt.
Ajándékutazás, mit nem kaphat meg csak úgy más.
Négyszázezer méter, Istenem, de szép volt.
Úgy éreztem, hogy fejére fordult az egész világ.
Mondd, hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden égő pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Tudom csak képzelem, ő a végzetem
Mondd hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden izzó pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Lehet csak gondolom, az én bajom.
De álmodni jó.
Lehet, hogy nem több az egész,
egy ártatlan kis illúzió,
mégis többet ér mindennél.
Oly közel és mégis olyan távol volt.
Kezdetben tétlenül, néztem észrevétlenül.
Mit mondjak, vagy ne is szóljak, úgyis kiderül,
Hogy fejére fordult velem az egész világ.
Mondd, hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden égő pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Tudom csak képzelem, ő a végzetem.
Mondd hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden izzó pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Lehet csak gondolom, az én bajom.
Az egész játék volt, tudom erről szólt,
Mégis Ő filmből lopott angyal volt.
Ajándékutazás, mit nem kaphat meg csak úgy más.
Négyszázezer méter, Istenem, de szép volt.
Úgy éreztem, hogy fejére fordult az egész világ.
Mondd, hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden égő pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Tudom csak képzelem, ő a végzetem
Mondd hogyan felejthetném el,
ha minden érintésével vad vihart kavart fel.
És minden izzó pillantásból itt maradt egy jel,
Mit nem véletlen ejtett el.
Lehet csak gondolom, az én bajom.
De álmodni jó.
Lehet, hogy nem több az egész,
egy ártatlan kis illúzió,
mégis többet ér mindennél.
Utolsó kommentek