.
.
.
Változó apakép...
.
Négyévesen: Az én apukám mindent tud.
Ötévesen: Az én apukám nagyon sokat tud.
Hatévesen: Az én apukám okosabb, mint a tiéd.
Nyolcévesen: Apu nem mindent tud jól.
Tízévesen: Apu gyerekkorában biztos minden másképp volt.
Tizenkét évesen: Á, apunak errõl fogalma sincs! Olyan öreg, hogy már nem is
emlékszik a gyerekkorára.
Tizennégy évesen: Ne is törõdj a faterommal, olyan régimódi.
Huszonegy évesen: Hogy õ? Ugyan már, képtelen haladni a korral.
Huszonöt évesen: Na igen, tud ezt-azt, de hát ennyi idõ alatt nem is csoda,
ha ragadt rá valami.
Harmincévesen: Talán kérdezzük meg apa véleményét is! Elvégre õ a
legtapasztaltabb.
Harmincöt évesen: Egy lépést sem teszek, amíg apámmal nem beszéltem.
Negyvenévesen: Kíváncsi vagyok, apám hogy csinálta volna ezt. Olyan okos
volt, és elképesztõen tapasztalt.
Ötvenévesen: Bármit odaadnék, ha most itt lehetne apám, és megbeszélhetném
vele ezt a dolgot. Kár hogy annakidején nem értékeltem az eszét. Sokat
tanulhattam volna tõle.
.
/Ann Landers/
Utolsó kommentek