Mondok oszt Kátsának, mikor másnap a zerdő szélén ötetünk, hogy mondok van-e pézöd?

- Nints aszondi.

- Hát mondok azt szeretném tudni hogyan és miképen akarod te mögjárni Amerikát?

- Aszondi itt a hegedüm, elvisz ez engöm mindenhova, kinyeret is teröm mindönhol, de még petsönyét is néha.

- No majd möglássuk mondok, hát a zseböd mitül duzzad úgy?

- Hát én is elláttam magamat a zsútra ekkis fehérruhával.

- Hallám mondok nints-e közötte valami tzigány szörzemény.

Mutati, hát valami 12-t dohány atskó vót a zsebibe, vagyis marha hójag.

- Minek ez? csudákozunk ralyta.

- Tengöri útra feleli Kátsa.

- Hát lám mijen esze van a tzigánynak, - mondok evvel mink is ellássuk magunkat.

Hát ki is attam az röndöletöt Börtsöknek, hogy tartsa eszibe, neköm húsz hójagot, a sógornak is húszat, magának a mennyit akar, de azt nem mink füzettyük. Aszondi ütet ne féltsük.

- Hát mondok a tzigánynak a fehérruhád hol van?

- Rajtam aszondi.

- Mondok annem ölég, hát hogyan váltasz?

- Aszondi ölég nagy teknő a tengör, majd mög mosom benne.

- Hát addig mit vöszöl magadra?

- Aszondi az gyermökkori üngömet.

Hogy oszt egy gyugó huzót is találtam a hójagok között hát mingyán mögösmertem, hogy a Mózernak a gyugó huzója.

- Mondok te mán mögen tolvajlásba keveröttél?

- Dehogy is aszondi ezt valaki teréfábul tötte tán ide, hogy magam se láttam.

- Mondok csak azt tudnám, minek neköd a gyugó huzó?

- Hát gyugó huzó? Oh hogy a Kristus verje meg, ast hittem, hogy kisfuró?

Hogy igy kivilágosodott a latorsága, hát neki huzakottam, hogy jól mögérdököjjem érdöme szörint, de osztán még se bántottam, mer aszondi Durbints ne bántsam, most mán ugyse viheti vissza.

Hát lyó is vót, hogy nem foglalatoskottam tovább a tzigány bűnével, mert lám alig indulunk tovább fölződellik ám szömbe két finántz a dombon.

- Tyüb a kirelájzumát mondok mögdörágul az dohány!

- Vágtassunk, rikkanti a sógor.

- Hijába vóna feleli Börtsök puska van náluk.

Főzött bennünket a meleg. Mán a dohányt is ott hattuk vóna, de a finántz olyan közel vót, hogy nem löhetett elfutni se elüle.

- Jajajaj! ordétoz Kátsa, ide azt a zabrakos zsákot!

Vállára kapi a zabrakos zsákot, leugrik, nyargal a szántóföldek fele, hogy a lábát is alig löhetött látni.

A két finántz se röst, utána. Mink mög addig be a zerdőbe, elkapartuk az dohányos zsákot be a haraszt alá.