Az amerikai elnökválasztás hajrájába érkezve mind élesebb a verseny John McCain és Barack Obama között. Mindkét tábor igyekszik az ellenfél „gyenge pontjait" feltárni: némelyek Barack Obama sebezhetőségét feleségében, Michelle-ben látják, mások viszont úgy vélik, ő tudja majd a korábban Hillary Clintonhoz húzó női szavazókat megszólítani. Tény, hogy Michelle aktívan kiveszi részét férje kampányából: jól fizetett állást hagyott maga mögött, vállalva azt, hogy a támadások kereszttűzébe kerül, nem csak amiatt, amit mond, hanem például ahogy kinéz.
Michelle Obama Frasier és Marian Robinson második gyermekeként nőtt fel Chicagóban. Édesapja, aki sclerosis multiplexben szenvedett, szivattyúkezelőként dolgozott a városi vízműveknél. A 44 éves hölgy nagy tisztelettel emlékszik apjára, aki mankóval járt dolgozni, ennek ellenére soha nem késett el, soha nem adta fel, és soha nem panaszkodott. Édesanyja a család által bérelt házban a háztartást vezette. Michelle beszámolója szerint otthoncentrikus életmódot folytattak: minden este együtt vacsoráztak, gyakoriak voltak a Monopoly társasjátékok, szünidejüket rendszerint egy michigani kempingben töltötték.
Testvérét, Craiget kosárlabda-tehetsége miatt felvették a keleti partvidék elit egyetemére, a Princetonra. Állítólag, amikor Michelle meglátogatta, úgy gondolta, mivel okosabb, mint a bátyja, ezért ő is be tud oda kerülni. És ez meg is történt. Craig később amiatt panaszkodott szüleinek, hogy kistestvére állandóan újra akarja szervezni a tanítási metódusokat. Édesanyja erre azt tanácsolta neki, hogy tegyen úgy, mintha nem ismerné Michelle-t.
Az 1980-as években a Princeton nem a legbarátságosabb terepnek számított a kisebbségek számára. Michelle szobatársa elmesélte, hogy a lánynak nem telt bútorra, ezért csak párnák voltak a padlón, a szoba egyetlen berendezési tárgya pedig egy magnó volt. A szociológiát tanuló Michelle diplomamunkájában azzal foglalkozott, hogy a Princetonon tanult színes bőrűek hogyan kapcsolódnak Amerika többi színes bőrű közösségéhez. Ezt követően jogot tanult a Harvadon, majd a vállalatok számára jogtanácsadással foglalkozó Sidley & Austin ügyvédi iroda chicagói kirendeltségén dolgozott.
1989 nyarán jelölték ki egy joghallgató mentorának, aki szakmai gyakorlat céljából kereste meg a céget. A diákot Barack Obamának hívták. Egy alkalommal Michelle ebédelni vitte Barackot, amely során a cég működéséről beszélt a fiatalembernek, akit már ekkor megkedvelt. Mint később fogalmazott: „Jókat lehetett vele nevetni, és olyan embernek tűnt, akivel jó barátságban lehet lenni." Barack se maradt semleges a lány irányában, sőt a barátságnál többet szeretett volna, és kitartóan hívta randevúra Michelle-t, aki az elején úgy gondolta, hogy ez nem lenne helyénvaló, mivel szakmai mentora volt a fiúnak. Egy hónapi ellenállás után azonban „beadta a derekát", és moziba ment Barackkal, ahol egyébként egy faji konfliktusról szóló filmet néztek, mely New York egyik multikulturális lakónegyedében játszódott. Barack egy közösségi csoportba is elvitte mentorát, akire itt tett nagy benyomást Obamának a világ jelenéről és jövőjéről alkotott képe.
Barackkal egyébként jól kiegészítették egymást: miközben ő megismerkedett a politikával, addig Obama megismerkedhetett azokkal a gyökerekkel, melyek nála hiányoztak. Barack ugyanis egy fehér kansasi anya és egy kenyai apa gyermekeként született Hawaiion, gyerekkorát pedig részben Indonéziában töltötte. Tagadhatatlanul afroamerikainak számított, de családja sosem tapasztalt semmiféle szegregációt vagy diszkriminációt, és nem rendelkeztek rabszolga gyökerekkel sem. Obama egyik könyvében meg is írja, hogy az amerikai faji kérdéssel igazából kívülállóként foglalkozott. Éppen ezért nagy segítségére volt felesége, aki sikeresen tudta megszólítani a színes bőrű lakosságot olyan államokban például, mint Dél-Karolina, ahonnan a családja is származott.
2004-ben Barack Obamát beválasztották a szenátusba, így Washingtonban dolgozott, felesége azonban két lányukkal továbbra is Chicagóban élt, és ragaszkodott ahhoz, hogy férje minden hétvégére hazautazzon. Otthon Barack a házimunkából is kivette a részét: Michelle számára fontos volt, hogy lányai lássák, hogy apjuk beveti az ágyat vagy éppen kimossa a szennyest. „Fantasztikus férjnek és apának" tartja Barackot, de emellett nem túl illendő dolgokat is kifecsegett róla egy magazinnak, például hogy „reggelente ébredés után büdös" vagy hogy elfelejti a vajat eltenni a hűtőbe. Obama asszony ezt később azzal magyarázta, hogy meg kellett tanulnia: „humora nem mindig bírja a nyomdafestéket".
Michelle őszintén beszámolt arról, hogy a verseny indulásakor erős kételyei voltak Obama jelöltségével kapcsolatban, ezért nem bízott semmit a véletlenre. Azt követelte a tanácsadóktól, hogy konkrét tervet vázoljanak fel arra vonatkozóan, hogyan fog a kampánypénz összegyűlni, és Obama hogyan lesz képes versenyben maradni Hillary Clinton és más jelöltek mellett. Michelle csak akkor egyezett bele, hogy férje beszálljon a versenybe, amikor a 2006 végén zajló stratégiai megbeszéléseken részletes tervet mutattak be neki a kampány alakulását illetően. Ettől kezdődően azonban Michelle a kampánystratégia valamennyi területének kidolgozásában részt vett. Egyenes, határozott kiállása és férjénél általában nyersebb stílusa miatt Barack legszorosabb tanácsadójaként tartják számon.
Annak ellenére, hogy az Obama házaspár ritkán utazik együtt, Michelle mindig kapcsolatban áll a főbb tanácsadókkal, és beszédei megfogalmazásában férje stratégái segédkeznek. Általában negyvenperces beszédeket szokott tartani, jegyzetek vagy papírok nélkül, melyek rendkívül széles témaköröket ölelnek fel. Mindeközben igyekszik fenntartani azt a képet, hogy a család a legfontosabb a számára: nem feledkezik meg az otthonhagyott két gyermekéről, képes akár az összegyűlt tömeget is megvárakoztatni azért, hogy a 6 és 9 éves kislányának telefonálni tudjon, és szívesen beszél az anyákat és nőket foglalkoztató témákról is.
Utolsó kommentek