" A libidóhoz hasonlóan - amely egy kémiai reakció eredményeként jön létre, s a szexuális vágyért felelős, amint azt dr. Freud felismerte, de még egyetlen laboratóriumban sem sikerült izolálni a vegyületet - a Vitriolt is az emberi szervezet termeli, mégpedig vészhelyzetben, bár a modern spektrográfiás tesztek még nem képesek kimutatni. De könnyen felismerhető jellegzetes íze, amely nem édes, nem is sós, hanem keserű.
Igor doktor - aki ennek a vegyületnek most még ismeretlen a felfedezője - egy olyan méregről nevezte el, amelyet a régmúlt időkben gyakran használtak császárok, királyok és mindenféle rangú szeretők, ha végleg el akartak távolítani valamilyen nem kívánatos személyt.
Furcsa, hogy eddig nem fedezték fel a Vitriolt, mint halálos mérget, pedig az emberek többsége fölismeri az izét, és a mérgezés folyamatát i öntudatlanul is Keserűségnek nevezi. A Keserűség - kisebb-nagyobb mértékben - minden élőlény szervezetében megtalálható, valahogy úgy, ahogy mindannyian hordozzuk a tuberkulózis baktériumát. Mindkét betegség csak akkor támad, ha a szervezet ellenálló képessége jelentős mértékben csökken. A Keserűség esetében akkor betegszik meg az ember, amikor elkezd félni az úgynevezett " VALÓSÁGTÓL."
Vannak, akik - abbéli igyekezetükben, hogy olyan világot teremtsenek maguknak, ahol semmilyen veszély nem fenyegeti őket - túlzásba esnek, körülbástyázzák magukat, és minden ismeretlenre védekezéssel válaszolnak: az idegen emberekre, az ismeretlen helyekre, az új élményekre. Míg végül egészen magukba fordulnak. Ekkor kezdi kifejteni végzetes hatását a Keserűség.
A Keserűség (vagy Vitriol, ahogy Igor doktor nevezi) elsődleges célpontja az ember kedélyállapota. Akit megtámad a betegség, az elveszti az érdeklődését a világ iránt, semmihez nincs kedve, és néhány év múlva teljesen magába zárkózik - miután minden energiáját arra pazarolta, hogy erős fallal vegye körül magát, annak érdekében, hogy a valóság olyan legyen, amilyennek látni szeretné.
El akar kerülni minden külső támadást, ezért a saját belső fejlődését is akadályozza. Ugyanúgy bejár dolgozni, nézi a tévét, szidja a tömegközlekedést, neveli a gyerekit, de mindent automatikusan csinál, különösebb beleélés nélkül, hiszen kénytelen mindent az ellenőrzése alatt tartani.
A Vitriol mérgezés legszomorúbb következménye, hogy az érzelmek - úgymint a gyűlölet, szeretet, szomorúság, lelkesedés, kíváncsiság - eltűnnek. A keserű embernek rövid időn belül nem maradnak VÁGYAI. Sem élni, sem meghalni nincs kedve - és ez a legnagyobb baj.
A krónikus keserűségben szenvedő beteg hetente egyszer vesz tudomást a betegségéről: vasárnap délután. Mivel ilyenkor sem a munka, sem a hétköznapok egyformasága nem enyhíti a tüneteit, ráeszmél, hogy valami nagyon nincs rendjén, mert ezek a nyugodt, békés délutánok pokoliak a számára, és soha nem akarnak véget érni. Ilyenkor egész nap ingerülten viselkedik.
De máris itt a hétfő, és a keserű ember nyomban megfeledkezik a tüneteiről, bár panaszkodik, hogy soha nincs ideje kipihenni magát, mert mindig olyan hamar elmúlik a hétvége."
(Paulo Coelho....Veronika meg akar halni....)
Utolsó kommentek