A tökéletes szeretet meglehetősen ritka. Kétlem, hogy bárki is elérte volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy eleve lehetetlen, vagy nem lenne érdemes elszántan törekedni rá. Ez életünk legfontosabb feladata, az ember lényeg.

Rá fogunk jönni, hogy a szeretet a bizalomban gyökerezik. Tapasztalatunk látszólag egyre inkább arról győz meg, hogy csak a bolondok hisznek és fogadnak el bármit is vakon. Ha ez igaz akkor a szeretet a legnagyobb ostobaság, hiszen ha alapja nem a bizalom, hit elfogadás, akkor nem is szeretet. Ahogy Erich Fromm megfogalmazta: Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben is. A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit, abban kevés a szeretet is."

Az érett szeretet mindent odaad és semmit nem vár cserébe. Természetesen szívesen és örömmel fogad el bármit, amit kap, minél többet, annál jobb. De semmit sem kér. Ha az ember nem vár el semmit és nem is kér semmit, akkor nem lehet becsapni vagy kiábrándítani. Fájdalom csak akkor jelentkezik, amikor a szeretet valamit elvár, netán követel.

Kimondani ezt egyszerű, de gyakorlatban rendkívül nehéz megvalósítani. Kevesen vannak közülünk, akik annyira erősek, megértők és bizakodók, hogy feltétel nélkül képesek adni. Ez nem meglepő, hiszen gyermekkorunktól fogva arra neveltek bennünket, hogy erőfeszítéseinkért jutalmat várjunk .Munkánkért megfelelő fizetést kell kapnunk, különben otthagyjuk az állásunkat. Ha növényeket és fákat ültetünk, elvárjuk, hogy virágot, gyümölcsöt hozzanak, különben kivágjuk őket. A tanulás egyetlen motiváló tényezője sokszor a jutalom.

A szeretet azonban más természetű. Lényegéhez tartozik, hogy elvárások nélkül adjuk. Nem ragaszkodhatunk például ahhoz, hogy azt, akit szeretünk, viszontszeressen bennünket. Ennek még a gondolata is nevetséges. Mégis, tudat alatt a legtöbb ember levárja, hogy viszontszeressék. Ha igazán szeretünk valakit, akkor nincs más választásunk, mint hinni, bízni és remélni, hogy szeretetünk viszonzásra talál. De tudnunk kell, erre nincs semmi garancia vagy biztosíték. Ha az ember addig halogatja, hogy szeressen, míg meg nem bizonyosodik róla, ugyan azt a szeretetet vissza is kapja-e, akkor örökké várhat. Ha szeretetében bármiféle konkrét elvárás vegyül, előbb vagy utóbb csalódni fog, hiszen nem valószínű, hogy bárki is maradéktalanul ki tudja elégíteni minden igényét, még akkor sem, ha nagyon szereti őt.

Az ember azért szeret, mert szeretni akar, mert ez örömet jelent számára. Meggyőződése, hogy az egyetlen biztos pont ő maga. Ha hisz és bízik önmagában, hinni és bízni fog másokban is. Örömmel elfogad bármit, amit kap, de önmagán kívül senkire sem támaszkodhat, és nem lehet biztos semmiben.

Elvárni valamit valakitől, csak mert jogunkban áll, egyenes út a boldogtalanságunk felé. A másik csak azt tudja , és fogja adni, amire képes, nem azt  amit elvárunk tőle. Ha felhagyunk azzal, hogy szeretetünket konkrét feltételekhez kössük, óriásit léptünk előre a szeretet tanulás terén.

Csak mi vagyunk önmagunk, csak mi reagálhatunk, szerethetünk és érezhetünk úgy, ahogy az ránk jellemző. A kaland a bennünk és másokba rejlő szeretet felfedezésében rejlik. Abban, ahogy mások szeretetének megnyilvánulásait figyeljük - a csodálatos, gyengéd kitárulkozást, szelid, óvatos önfeltárást.