Éneklő folyó…

Decembertől állt és várt rám ez hihetetlenül varázslatos történet. Talán azért is vártam idáig, mert a könyvhöz egy CD volt csatolva .Vártam az időre, amikor teljes nyugalomban bekapcsolom, és hallgathatom , nézhetem.Azt gondoltam, ezen biztosan egy misztikus zene lesz , sok-sok Tisza vidéki képekkel, tiszavirágzással, de tévedtem. Csupán a könyvből olvasnak fel részleteket, ami nekem most nem kellett, hiszen olvastam és olvastam egyedül a sorokat. Egynapos regény…úgy sodor magával az író, hogy eszed ágába sincs letenni. Misztikus történeteket mesél, miközben folyik az igazi élet egy Tisza menti faluban.

Nem tudom H. Margit merre nőtt fel, de nagyon ismeri a Tisza melletti helyeke! Azt sem tudom / mindjárt rákeresek a neten/ milyen viszony fűzi őt a romákhoz, de ebben a történetben ők is megtalálhatók, és úgy tűnik, nagyon jól informált velük kapcsolatban.

Az első könyv H. Margittól, és nem tudom nyílik-e még rá keret, hogy újabbat vegyek tőle, ugyanis elég borsos áron vásároltam ezt is, pedig de nagyon elolvasnám most az összes kötetét!

Lenyűgöző volt. Annyira szépek a megszemélyesítések benne, talán egy női alakba bújt Fekete Istvánhoz tudnám őt hasonlítani…olvassátok csak :

"És Kandicsfalvára is megérkezett a kora ősz. A kukoricák bajsza barnává emberesedett, és ha pödrött rajtuk egyet a suhanc szél, megadták magukat, nem tiltakoztak, erőtlenül baktattak a szél után árkon-bokron keresztül. Az ártéri gazdátlan gyümölcsösben reggelenként tompa puffanással estek a fűbe a körték, bogarak csúszómászókáztak rajtuk, aztán ahol megsérült a héj, onnan mézédes itóka csordult a füvekre."

"Az élet gyakran visszakézből pofán csap bennünket azzal, amit verejtékes küzdelemben olyannyira el akarunk tolni magunktól."

.

/Halász Margit:Éneklő folyó/