.

Ahogy telnek március utolsó napjai, úgy érzem egyre sötétebb lesz felettem az ég. Van , hogy minden egyszerre jön, s hiába igyekszik az ember, elkerülhetetlenek a borús napok.

A temetés után összeszedtem egy jó kis megfázást, magam sem tudom hogyan, hiszen amúgy is vigyázok minden lépésemre, a reumám miatt, nem akarok még több gondot a szervezetemnek, mégis...jött és itt ragadt. Egy álló hétig alig tudtam levegőt venni a dugult orromtól, tüsszögéstől, köhögéstől. Majd csak túl leszek rajta, gondoltam. De nem. Utána a derekam következett, ami annyira fájt, hogy végül nem tudtam megfordulni az ágyban. Kihúztam egy hétig, fájdalomcsillapítóval, de tegnap már a felkelés is nehezemre esett.

Nincs mese, reggel irány az orvos , valamit csak ad erre az állandóan felerősödő fájdalomra.

Hát persze nincs egy fekete ruhakölteményem, még nem volt sem időm sem erőm elmenni vásárolni valami praktikus, meleg göncöket, hogy ne pirosba no meg sárgába járjak...nálam azért van külső gyász is, nem csak belső. Amit találtam, felvettem, de hát így is úgy nézhettem ki, mintha egy seprűnyelet öltöztettek volna fel a kilencvenes évek divatjába, mert volt némi súlycsökkenésem is az elmúlt évben. Sebaj, gondoltam, hiszen U Maj azt mondja a „Hazatérés"-ben, a szem rossz tanácsadó, becsap minket, ha csupán rá hallgatunk, hiszen nem biztos, hogy az van odabent is, ami kívül, / aki ismer, annak mindegy mit veszek fel, de hogy a Hazatérést nem olvasta mindenki, abban biztos vagyok/...Az eső szemerkélt, így még az is gondot okozott. Van a táskámban egy citromsárga ernyő, amolyan vésztartalék, de most ez valahogy nem jön be nekem, elkezdtem keresgélni anyám barna kockás ernyője után, rám jött a bőgés. -Abba hagyni azonnal!... parancsoltam magamra, nagy levegő, benn tartani, ötig számolni, vagy azt szeretnéd, hogy teljesen őrültnek tartsanak, csak nem akarsz napszemüveget tenni a szitáló esőben ?

Abba hagytam, erőt gyűjtöttem . Az orvosnál végül 1 óráig vártam , hogy sorra kerüljek. Már van gyógyszerem, s bízom benne, hogy egyszer majd csak kisüt a nap.

És eszembe jutott Skyppy, még ezt írom, próbálok pozitívumot találni a mai napra, hogy kicsit jobb legyen.

Nem is egyet, sőt hármat is találtam így hirtelenjében.

1. Reggel azért mégis csak ki tudtam mászni az ágyból, ha négykézláb is, de nem maradtam ott.

2, Miután haza értem két óra előtt, farkas éhes voltam, egyszóval még nem tette tönkre a gyomromat a sok fájdalomcsillapító.

3. El tudtam mosogatni, állva, és még nagyjából össze is rámoltam.

Hát kell enné több? Biztos , hogy ez én vagyok? Egész biztosan nem ez volt a legszebb napom márciusban, de sose legyen rosszabb....gondoltam, és még mindig borús odakint, és idebenn is...valahogy nem akar tisztulni...

.

Majd reggel jobb lesz, s talán kiradírozom az egész nyafogást...festek majd színes álmokat, és színes virágokat...képzeletben ...