.
Idézetek a könyvből,hátha kedvet kaptok hozzá...
.
"Tizenhét napig nem szóltam senkinek. Közben még egy védőnő is felbukkant, de ő sem talált semmi kivetnivalót a csecsemőben, tehát újból és újból megnyugtattam magam. A tizenhetedik napon csak annyit mondtam az apjának, hogy szerintem a gyerekhez nem csomagoltak gyárilag pupillareflexet. Azt mondta, hogy hülye vagyok, aztán megnézte. Pedig addig is látta. Fürdette, pelenkázta, öltöztette, látnia kellett. Volna. De ő sem akarta látni. Akkor meg már muszáj volt, nem volt mese. Nem találtuk azt a pupillareflexet sehol, és nem tudtuk, hogy akkor most mi lesz. Nem mondtuk ki, de mind a ketten tudtuk: akinek nincsen pupillareflexe, az nem lát. A gyerek meg ott gőgicsél az emeletes ágy alsó szintjén, a neki beépített kiságyban, mint eddig..."
.
"Igaz, azt sem értettem, miért kapott a gimnáziumban gépírásból négyest. Amikor az osztálya gépírást kezdett tanulni, Tomi előre levizsgázott, hiszen csak vakon tudott gépelni. Értetlenkedve hüledeztem: tényleg, miért nem ötös?
- Biztosan lestem - hümmögte, és bevonult a szobájába, gitározni, zenét hallgatni, könyvet olvasni (felolvasó program) és telefonálni egyszerre."
.
"Egy nyolcéves kisfiúval képtelenség megértetni, hogy hiába vezetésre termett alfahím, sosem lehet főnök, ha vak."
.
"A járókelői segítség hisztérikusságáról nekem is van fogalmam. Az Oktogonnál vártam Tomit a villamosmegállóban. A beérkező villamos peronján megláttam a gyerek fehér botját, és egyből felnyúltam, hogy segítsek neki leszállni. Rángattam már egy ideje, amikor végre ránéztem, egy döbbent, borostás férfiarc nézett vissza rám. Kezében egy fehér, műanyag felmosórúddal, vett volna pirosat, turi békén hagyom."
.
/Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám /
Utolsó kommentek