.
Még hétfőn fejeztem be Sándor Erzsi könyvét.
Tanulságos, tanító és egyben humoros is ez a könyv.
Az anya annyira könnyedén veszi az akadályokat, hogy sokszor meglepődöm ezen. Viszont vannak pillanatok, mikor bizony nem tud uralkodni magán.
Mennyit bír ki egy vak kisfiú? Mennyit tud megtanulni, látó társai mellett?
Akarva és akaratlanul is eszembe jut ilyenkor, hogy mi látók mennyire nem értékeljük azt , amink van, sőt észre sem vesszük.Nekünk ez természetes velejárónk.
Mennyi mindent elszalasztunk, míg egy vak fiúban mennyi akarat van.
.
.
...és másnap egy másik könyv következett...
Amikor elolvastam a könyv borítóján lévő tartalmat, nem akartam hinni a szememnek.
Véletlen csupán, hogy a sors így adogatja kezembe a könyveket?... ez érdekes nekem is, hogy egy vak fiú után egy halláskárosult következzék?
Magam válogattam őket, és Sándor Erzsi könyvét tudtam , hogy miről szól, de a következőt csak úgy találomra, idézetek után választottam...nem, nem tudtam, hogy ebben kire bukkanok. Még nem árulom el a könyv címét , szerzőjét, csak ha a végére jártam. Most már szeretném tudni azt is, hogy egy süketnéma hogy is boldogul az életben...
Utolsó kommentek