.
"Milyen rossz lehet szegény Anyának, hogy ő nem stimmel!
Ezt a szót az iskolában számtanórán szokták mondani. Ha a példa jó, Hidas tanár úr csak bólint, ha nem, annyit mond: „Nem stimmel, fiam." Ilyenkor az ember kapja a szivacsot, és már törli is lefelé az eredményt, mert a megoldás rossz. Ha a számtanpélda nem stimmel,.akkor a számításokat elrontották. A Marianne-é mindig stimmel, ő a legjobb tanuló. Mit jelent az, ha egy gyerek nem stimmel? Hogy rossz?
Hogy is mondta Apa? Harmadikos volt talán, akkor kezdte hozni a gyengébb bizonyítványokat. Anya elképedve forgatta a kiskönyvet, Apa meg elnevette magát, csóválta a fejét, és azt mondta: „Nem stimmel a gyerek, mi? Ilyen nem szerepel egyik könyvedben sem." Anya majdnem sírt, ő meg kisomfordált a szobából szégyenében, mert azért az borzasztó gondolat volt, hogy ő nem stimmel.
Bárcsak Apa mindjárt megmondta volna, mit csináljon az ember, ha stimmelni akar. Most már nem fogja megtudni soha."
.
/Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának/
Utolsó kommentek