.
És még mindig Steinbeck...az ünnepeket vele töltöttem, sőt még az Újévre is jutott belőle.Tegnap befejeztem az Édentől keletre című könyvét.
Ugye mondtam már , hogy láthatatlan kapukat nyitogat nekem.
Annyi szeretet lakozik a könyveiben, hogy ezen szinte elámulok. A felruházott szereplők vagy túl jók, vagy túlságosan gonoszak , mintha nem is ebből a világból valók lennének. A mű egy családregény , semmi más, és mégsem egyszerű végigélni velük a mindennapi örömeiket, bánatukat, mert bizony sokszor úgy érzi az ember, hogy maga is ott ül közöttük, végig sétál birtokon, az ő szemükkel lát, a fülükkel hall, sőt van úgy, hogy érzi a fájdalmaikat is.
.
"Ebben a nagy bizonytalanságban bizonyos vagyok abban, hogy gyarlóságunk felszíni rétege alatt az emberek jók akarnak lenni, és azt akarják, hogy szeressék őket. Valójában legtöbb bűnük nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy rövidebb úton jussanak szeretethez. Amikor az ember a halál küszöbére ér - akármilyen képességekkel, lángelmével, befolyással rendelkezett is -, ha halálos ágyán nem veszi körül szeretet, akkor élete merő kudarc volt, és halála hideg borzalom. Én úgy gondolom, ha nekem vagy neked választanunk kellene a gondolat vagy cselekvés két útja között, a halálunkra kellene gondolnunk, és igyekeznünk kellene úgy élni, hogy halálunknak ne örüljön a világ. "
.
/ John Steinbeck/
Utolsó kommentek