.

John Steinbeck: Érik a gyümölcs

Egy újabb könyvet olvastam el J.Steinbecktől. Megrázó, sokszor könnyfakasztó történet, a harmincas évek Amerikájának nagy gazdasági válságát meséli el, úgy ahogy csak Steinbeck tudta, hiszen ő ott élt, és állítólag ez nem egy kitalált történet.

Karácsony van, s ahogy nyelem a narancsot, eszembe jutnak azok a bizonyos narancsligetek, azok az érett gyümölcsök, amikre annyira vágytak az elszegényedett, munkára éhes családok, de még annyit sem ehettek, hogy az éhségüket csillapítsák.

Eddig azt hittem tudok már ezt azt Amerikáról, no jó, azt sosem gondoltam, hogy sokat tudok, de most úgy érzem , semmit sem ismerek igazán a harmincas évek Amerikájából. Olyan kapukat nyitogat nekem Stinbeck, amiket eddig észre sem vettem.

„Olyan bűn ez, amelyre nem talál szót a vád. Olyan bánat, amelyet nem jelképezhet sírás. Olyan bukás, amely minden sikerünket fölülmúlja. Termékeny föld, egyenes fasorok, zömök tőkék, érett gyümölcsök. És pellagrás gyermekek sorban halnak meg, mert a narancsot nem lehet haszonnal eladni. És halottkémek írják a bizonyítványokat: Meghalt elégtelen táplálkozás miatt - mert az ennivalónak el kell rothadnia, az ennivalót el kell rothasztani. Az emberek hálóval jönnek, hogy krumplit halásszanak ki a folyóból, s az őrök visszakergetik őket; zörgő kocsikon jönnek a kiborított narancsért, de már le van locsolva petróleummal. S az emberek ott állnak, nézik az elúszó krumplit, hallgatják a disznók visítását, amelyeket árokban szúrnak le, s oltott mésszel temetnek be; nézik a narancsdombokat, amelyek bűzös iszappá roskadnak össze; s az emberek szemében ott izzik a növekvő harag. Az emberek lelkében nőnek és nehezednek, s várják a szüretet a harag gyümölcsei."