.
Bekötözzük a megcsonkolt fákat
föltörjük a bezárt kalitkákat
gödröt vájunk a megfagyott földbe
minden átkot abba eltemetve
otthont adunk a megtisztult szónak
kikötőket hánykódó hajóknak
lemossuk a szeplőket az égről
csöndet festünk rá a tiszta kékből
.
/Oláh András/
.
Tagadhatatlanul szeretem az őszt...ahogy nekünk adja beérett kincseit, az valami csoda.
Minden évben lenyűgöz engem ez a színes világ, és itt nem csupán a gyümölcsre, zöldségre gondolok.
Nem tudom október milyen nemű lehet, de biztosan sok szeretet van benne, ha ilyen kis üzeneteket hagy a leveleken...talán várja már novembert, hogy egymást átmelegítség a hideg őszi éjjszakákon...
Sőt , csillogó tüzes bogyókat rejteget , akár egy kalitkába zárt vágy, ami vár valamire...
Utolsó kommentek