.
Wak Lukács árvaházban nevelkedett, a papi pályát is csupán azért választotta, hogy kikerüljön az árvaház falai közül.
Iharszegre kerül a nyári vakáció alatt, egy rokonnak nem mondható , de segíteni akaró plébánoshoz. Itt ismeri meg Bibit, a négyéves kislányt, akit testvérül fogad.
A nyári szünet alatt sokat tanítja és persze megszereti , hiszen ő az első emberi lény az életében, aki megérinti , megcsókolja arcát.
....
"Ha ma gondolok vissza erre a kis jelenetre, hát semmi. Egy kisgyermek megszokta, hogy hol a dajkája ölében üljön, hol az öreg úréban. Tetszett neki a ruhám, az arcom, hát az én ölembe mászott fel. Éshát a gyermeket csókolni szokták, és ő is, ha kedves akar lenni, csókol.
Ma már tudom.
De akkor...
Engem nem csókolt meg soha senki. Szerető szemmel énreám nem nézett soha senki. Az én arcom nem ismerte soha emberi ajaknak az érintését. Csak tenyerek érintéséről voltak emlékei.
Az a kis meleg ajk nemcsak az arcomat érintette, hanem a lelkemet is."
....
Az évek telnek, és van úgy, hogy Lukács nem jut el Iharszegre, mert máshova helyezik, de Bibivel tartaj a kapcsolatot, nyomon követi élete útját.
Aztán a későbbi években mégis szerencsésen alakul a papi pályája, mert egy kis faluba kell mennie segíteni, az ottani plébános beteg. Mit ad Isten, pont ennek a falunak a szomszédságában van Iharszeg, s persze a szeretett lény is ott él.
Lukács így tovább folytathatja Bibi tanítását, és saját szemével figyelheti, ahogy a kicsi lányból nagylány lesz.
És egyszer csak eljön az idő, amikor is megérett a férjhezmenetelre is...a kicsi faluban alig van férfi,háborúban van minden valamire való legyény , aki maradt mégis, nem nagyon tetszik Lukácsnak....és persze Lukács bácsi- mert Bibi már így hívja tanító mesterét- mintha nem akarná senkinek sem átengedi Bibit. Érzéseit sosem vállalja, és bizony fél még közeledni is, mert az ő igaz hite a jó Isten, s ezt sosem felejti el.
...olvassátok csak, hogy is nyilatkozik Lukács az otthon maradt férfiakról...
„A leány szóról eszembe fordul Bibi. S arra gondolok, hogy melyik lehetne Bibinek méltó párja?
Mészáros jó családból való fiú. Az apja megyei főorvos. Három fia közül ez az egy van itthon. Négygimnáziális osztálylyal a vasuti pályára vetődött. Már diák korában korhely. Az arca duzzadt és mindig vörös, mintha be volna ő is fűtve, mint a lokomotívok. Vastag nyaka a vasuti tisztikabátban még vastagabbnak látszik. Csak bor mellett vidám. Józanon, mérges természetű. Kutyaláncra való!
Bende Pista, ez a szőke anyámasszony legény. Ammellett a paprikafán termett Mészáros mellett kövéres arca a szokottnál is fehérebbnek látszik. Az ilyen szőke emberek olyanok köztünk, mintha a Teremtő nullás lisztből gyurta volna őket. Ez hát nőnek készült a teremtés műhelyében, s csak valahogy tévedésből vált mégis férfi-emberré. Még a járása is olyan aprókás szinte tipegő, mint a kövér lányoké, akik egy számmal rövidebb cipőt viselnek a kelleténél, és a fogukat szorongatják, mikor járnak benne. Szereti a szép nyakkendőket, és a zsebkendője közé szagos szappant rak. A homlokán nincs soha gondolat. Gyakran panaszkodik, hogy nincs szórakozása, de ha társaságba kerül, az arca unatkozó. Ritkán szólal meg. Akkor is mintha álomból ocsudna. S félbehagyja a megkezdett mondatot.
Nem, ez nem való férjnek.
Soós Viktor meg már termetre sem illene Bibihez. Az ilyen létra-ember... És a beszéde nem nyílt, nem egyenes. Az ilyen lehajló arcú lesve néző emberek... Bár festőnek tetszene az a homlokra hulló szurokszín haj. Akkor is hideges arc, ha mosolyog. Gyűlöli a falusi életet s alig várja, hogy vasalt nadrágban lógadozzon megint a pesti aszfalton.
Bibinek az nem való."
.
/ Gárdonyi Géza :Bibi/
Utolsó kommentek