.
Szeretem Jókai Anna könyveit...van bennük valami egyszerű, és mégis elgondolkoztató. A nép nyelvén szól, köznyelven...a nép szivével gondolkodik és cselekszik,mégis olybá tűnik, mintha valami előre elhatározott cselekményt akarna megvalósítani...mindig vannak céljai.
Gondolok itt a mostani könyvére, amit olvasok, de a többit is hasonlónak találom.
Szegény Sudár Anna....egy Magyarországról elkerült kicsi lány, szülei a romániai Erdélybe költöztek, itt éli le legszebb éveit, itt lesz nagylány, feleség, anya, majd nagymama.
Sudár Anna 47 évesen egy naplót kezd vezetni, nem is az utókor, inkább az unokája , Balázs számára. Meg van győződve róla, hogy így meghagyja a legszebb gondolatait, emlékeit, féltve őrzött, szinte babusgatott unokájának.
Hozzá kell még tenni, hogy ez a napló a 89-es rendszerváltás előtt íródott, amikor is a határon túli magyarok nem voltak emberszámba véve.
Nekem mintha a lelkembe hasítana egy-egy nap, ahogy megélik a semmiből karácsonyt,az szinte csodának számít, kirándulás egy romániai üdülőhelyen, elülönítve egy drótkerítéssel.
....Nem élek Romániában, de szintén ebben a helyzetben vagyok...voltam . Azt hiszem ,a megkülömböztetést, ami akkor uralkodott, senki sem tudta volna jobban leírni, legalább is ilyen egyszerű szavakkal, úgy , hogy érezhesd a saját bőrödön...
Utolsó kommentek