.
Ma befejeztem Fekete Istán Lutráját. Amikor egy-egy könyvet olvasok, és valami érdekes részre bukkanok, megjelölöm, hogy később vissza térhessek ehhez a részhez.
Mindig is irtóztam a denevérektől, és tévesen ítéltem meg őket. Gyerekkoromban , nyári estéken , amikor hirtelen elsuhantak felettünk, a fejünkre húztuk a pulóvert, mert attól féltünk, hogy belecsimpaszkodik a hajunkba. S állítólag akinek bele megy, nem lehet kiszedni, csak nyírással lehet eltávolítani. Szerintem mindenkinek vannak ilyen mende-monda kósza hírei a denevérekről...de akkor álljon itt inkább Fekete István ismeretterjesztő beszámolója , ami szerintem elég hiteles.
.
"- Nini, hát ezek micsodák?
Lutra azonban csak vidra volt - igaz, fajának óriása -, és nem szólt semmit, de felugorva a párkányra, azonnal tájékozódni kezdett, hogy miként lehetne a magasan csüngő élelemhez hozzáférni, mert a barlang boltozatának repedéseiben száz és száz denevér aludta téli álmát.
Száz és száz kis esernyő külön vagy csomókban, mint az ágon csüngő méhraj, száz és száz bőregér, szárnyasegér, vámpír, vérszopó, boszorkány, sőt maga a hártyás szárnyú Belzebub, aki megrontja a tehenet éji órán, megrontja a kecskét, hogy véres tejet ad, megkezdi a szalonnát a kéményben, a sonkát a füstölőben, csak az embert nem rontja meg, mert azon már nincs mit rontania. Az emberen inkább javítani kellene, hogy kidugja végre fejét a babona, mendemonda denevérszagú sötétségéből, és azt lássa ebben a sehova nem tartozó, halálra üldözött bőregérben, ami: az ember leghasznosabb és minden eszközzel megvédendő, repülő, emlős barátját.
Az igaz, hogy rossz szaga van, az is igaz, hogy nem valami szép, és az is igaz, hogy hangja olyan, mintha koporsószeget húznának ki keveset használt, de jó karban levő koporsókból, de legfőképp az igaz, hogy a kártékony rovarok pusztításával fel nem mérhető és semmiféle anyaggal vagy eszközzel nem pótolható hasznot hajt az embereknek.
Lutra már türelmetlenül szaglálódik, hogy miképpen juthatna egy kis denevér-tízóraihoz, de annyi időnk még van, hogy a mi bőregereink tükrét napfényesre törülgessük, mert csak jó tulajdonságairól tud a valódi tudomány, és egyetlenegy még véletlenül ejtett kártevéséről sem! Erdésznek, mezőgazdásznak, kertésznek, szőlőtermelőnek egyik legnagyobb jótevője, de az egész emberiségnek is, pusztítja az álomkór, malária, trópusi láz baktériumait szállító rovarokat.
Legyünk azonban igazságosak, csak a mi denevéreink a feltétlenül hasznosak, míg a trópusokon akadnak nagy gyümölcspusztítók, melyek százas tömegekben egy éjszaka leszüretelhetnek, és bizony akadnak valódi vérszívók, melyek ember és állat vérét szívják. Becsületükre legyen mondva, szívás előtt érzéstelenítenek, mert az alvó a vérszívásra soha fel nem ébred, és soha nem lesz semmi nagyobb baja. Szerencse, hogy csak ezek a közép- és dél-amerikai kis denevérek vérszívók, és nem a másfél méteres szárnyterjesztésű indiai repülő kutyák és repülő rókák, melyek gyümölcsön élnek, de nagyon kedvelnek bizonyos folyadékot is, ami legkevésbé sem vér, hanem igenis bor. Mégpedig pálmabor. A mértéktelen alkoholfogyasztás romboló hatása alól azonban még a szárnyas rókák sem vonhatják ki magukat, mert a pálmabor összegyűjtésére kitett edényekben gyakran találnak borba fulladt, gutaütött bohémeket.
De most már igazán ne hagyjuk magára Lutrát, aki másodszor esik hasra, a nagy kapaszkodásban elvesztvén egyensúlyát. A denevérek a barlang tetejéről lógnak le, és a párkányról csak úgy tudná elérni őket, ha teljes magasságában kiegyenesedhetne. Fenékre ülve megáll ugyan a vidra, akár a cövek vagy egy hatemeletes ürge, de két lábra állni már gyengébben sikerül, azt is csak rövid ideig. Mini mindenben, itt a gyakorlat teszi a mestert, mert Lutra a negyedik próbálkozásra ugyan megint csak ledőlt a párkányról, de már leütött egy kis esernyőt, amely valami cirregő kis hanggal búcsúzott titokzatos életétől. Azután Lutra megint kinyújtózkodott, és megint leütött egy denevért, s ez már a szárnyait is kibontotta ijedtében, és ugyanazzal a cirregő hanggal végrendelkezett. De többet már - szerencsére! - nem ért el, és nem is nagyon erőlködött. A lágy homokban vackot kapart, összegömbölyödött, és lehunyta szemét."
.
/Fekete István/
Utolsó kommentek