.
Madártej ...
"Végy hat tojást, másfél liter tejet, vaníliarudat, egy kevés lisztet...Verd föl kemény habbá a tojásfehérjéket, főzd ki a csöndesen forró tejben..." "Hát ez az. A kemény hab. Életében egyszer próbált madártejet összehozni, de a habgaluskák mind összeestek, szánalmas kis rongyokként úsztak a sárga krémen. Most, amikor előkészítette a hozzávalókat, nem sietett. nem volt benne becsvágy, hogy csodálatos madártejet csináljon. Inkább csak nyugalom volt a testében, és nyugalom a lelkében. Ha meg kellett volna határoznia, azt mondta volna, valami békés igyekezet irányította a mozdulatait.
A homloka mögött a "vetítőn", ahol az elmúlt nappalokon és álomtalan éjszakákon annyi képpé formálódó aggódás, öröm, félelem, jóság, rosszaság, reszkető vágy, lemondás, remény, féltés, és ezernyi megfogalmazhatatlan gondolat volt képes a tizedmásodperc töredékével váltakozni, most egyedül csak a madártej dolgai jelentek meg. És néha egy kisbaba képe. Egy három kiló negyvendekás, ötvenkét centis kisfiúé, hol egy öreg bölcs sokat tudó, ráncolódó homlokával, hol valami távoli, ismeretlen világ derűjét hozó, megfejthetetlen sugárzással az arcán.
Még az első napokban, amikor ott ült a kiságy mellett és nézte, nem tudott betelni a látásával, a meg-megrezdülő kis kezek látványával, a lábacskák rugdalózó mozdulataival, a Teremtésnek ezzel a csodájával, amelyhez milliárdnyi egybeesés kellett, biológia és lélek összeérő dolgai, kérés és hűség, és hiszem, hogy legelsősorban egy Odaföntről küldött akarat, ami nem más, mint ajándékozó irgalom, bizalom és biztatás.
Már szétválasztotta a sárgáját a fehérjétől, Donna szép, zöldmázas táljához ütögette a tojásokat, mindig abban verte a tojásfehérjét, ha valami süteményhez hab kellett. Az ölébe vette a tálat, s a régi, rugós habverővel verni kezdte a habot. Szerette ezt az öreg habverőt, ritmust adott a mozdulatoknak. A sok használattól már megdőltek a rugói, de ez valahogy még ügyesebbé tette.
Ült, ölében a tállal. És két kép jelent meg előtte. Ott álltak az ágya mellett. Egy lányalak, akit amióta ismer, sok-sok helyzetben látott már, de boldog várandósságban még soha. Asszonyos volt, mégis lányos a ragyogása, ahogy abban a kicsattanóan boldog, hálás örömben óvón a hasára tette a kezét. Mellette egy tenyérnyi, a középkor elejéről származó görög ikon, gyönyörű másolat Máriával, karján a Fia. Őket nézte, rájuk gondolt, beléjük kapaszkodott, velük fohászkodott. Így kezdődtek a reggelei, és így végződtek az estéi hónapokon át.
Észre sem vette, a hab kész lett, ott púposodott a tálban, már nem lehetett fehérebb és olyan kemény volt, vágni lehetett. A tej csöndesen forrt, vizes kanállal tette rá a habot, rájött, nem kell forralni, mert akkor a régi kis rongyoskák lesznek. Gyorsan mozgott a keze, forgatta a kétszeresére hízó gombócokat, jókora halommal lett belőlük. A vaníliamártás elkészítése már gyerekjáték volt.
Ahogy a tálba öntötte és föléje szagolt, a gyerekkora jutott eszébe. Pont olyan lett most az ő madárteje is, mint az anyukájáé, akkor régen. A habok, mint könnyű, kövér, gondtalan felhők úsztak a vanília illatú sárga tengeren...
Amikor kosárba tette és elvitte abba a borostyánnal befuttatott kerítésű házba, és lerakta az asztalra, csak összecsapta a kezét annak a nagyon várt kisfiúnak anyja is, apja is, a magasra nyúlt bátyja is. -Jé, madártej...!
A kisfiú, aki a Bulcsú nevet kapta, nem szólt semmit. Aludt. A kezét összefonta az álla alatt, és talán álmodott. Álmodott az elhagyott világról, ahonnan jött, s bizakodott ebben az ismeretlen világban, ahová érkezett.
Talán a kisfiú súgta, talán más Valaki, rátalált egy hitvallásra. Henri Boulad írta. Ezt vitte ajándéknak a madártej mellé.Hiszem,
Hogy a jó erősebb a gonosznál
A szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél
A megbocsátás erősebb a bosszúnál
Hiszek
Az ember jóságában mely minden hamisságon,
Minden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon,
Minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik.
Mert hiszem, hogy az ember eredendően jó.
Jobb annál, mint amit tesz,
igazabb annál, mint amit mond,
és finomabb annál, mint amilyennek látszik."(Schäffer Erzsébet)
Utolsó kommentek