- 30 -
Apád ismét írt. De most egy olyan levelet, amin érdemes elgondolkozni. Azt mondja: „Elég jól ismerlek ahhoz, hogy most ne azzal nyugtatgassalak: jól tetted, hogy nem magadat áldoztad fel a gyerekért,hanem a gyereket magadért. Te nálam sokkal jobban tudod (amikor elkergettél, oda is kiáltottad nekem),hogy egy nő nem tyúkanyó, és nem minden tyúk kotlik a tojásokon, sok feléjük se néz, van olyan, amelyik kilyukasztja a tojást, és kiissza. Mi sem ítéljük el őket ezért, vagy nem jobban, mint ahogy elítéljük a természetet, mely betegségekkel és földrengésekkel öl és pusztít. Ahhoz is elég jól ismerlek, hogy most ne arra emlékeztesselek: a természet és bizonyos tyúkok kegyetlenségében van logika és bölcsesség: ha minden létezés lehetőség létezéssé válna, meghalnánk, mert nem maradna elegendő hely. Azt is jobban tudod nálam, hogy senki sem pótolhatatlan, és a világ ugyan úgy meglett volna Homérosz és Ikaroszés Leonardo da Vinci és Jézus Krisztus nélkül is: a gyerek, akit el akartál veszíteni, nem hagy űrt maga után, eltűnése nem jelent veszteséget sem a társadalom, sem a jövő szempontjából. Csak téged sebzett meg, de téged mértéken felül, mert te gondolatban ezerszeresére nagyítottad fel azt a drámát, ami talán nem is volt dráma. (Szegénykém: rájöttél, hogy gondolkozni annyi, mint szenvedni; intelligensnek lenni annyi, mint boldogtalannak lenni. Sajnálom, hogy megfeledkeztél a harmadik alapigazságról: a szenvedés az élet sója, nélküle nem is tudnánk emberien élni.) Nem azért írok tehát, hogy szánakozzak rajtad.Azért írok, hogy gratuláljak, elismerjem, hogy győztél. De nem azzal, hogy leráztad magadról egy terhesség és egy anyaság terhét, hanem azzal, hogy nem engedtél a mások szükségletének, bele értve Isten szükségletét is. Éppen az ellenkezője történt velem.Bizony. Az elmúlt hónapokban annyira irigyeltem azokat, akik hisznek Istenben, hogy az már felért egy kísértéssel. És én engedtem a kísértésnek. Elismerem,hogy nagyon fáradt voltam. Isten egy felkiáltójel,amivel az összes törött cserép összeragasztható: ha valaki hisz benne, az azt jelenti, hogy elfáradt, hogy képtelen egyedül cselekedni. Te nem vagy fáradt,mert te a kétkedés apoteózisa vagy. Számodra Isten egy kérdőjel, az első kérdőjel végtelen számú kérdőjeleid sorában. És csak azok jutnak előre, akik kérdésekkel gyötrik magukat, hogy feleletekhez jussanak;csak aki nem enged az istenhit kényelmének, nem kapaszkodik egy tutajba, hogy ott kipihenhesse magát, az kezdhet mindent elölről: csak az mondhat el-lent ismét önmagának, csak az hazudtolhatja megismét magát, csak az adhatja át magát ismét a fájdalomnak. A barátnőnk arról informált, hogy a gyerek még mindig benned van, és nem is akarsz megszabadulni tőle, mintha így akarnád büntetni magad a következetlenségedért, így akarnád megvonni magadtól az életet. Feltehetően azért informált erről engem, hogy kérjelek meg, hagyd abba ezt az őrületet. De nem kell téged kérni, megmondom előre, hogy már nem fogsz sokáig ellenkezni. Ahhoz túlságosan szereted az életet, hogy a hívásának ellent tudj állni.Amikor ez bekövetkezik, engedelmeskedni fogsz,mint Jack London kutyája, mely vonítva követi a farkasokat, és ő maga is farkassá válik."Igen, holnap haza megyünk, gyermekem. És jóllehet a holnap szó, azt hiszem, rád nézve sértés, rám nézve fenyegetés, mégsem tehetek mást, mint hogy körbenézek és megállapítom, hogy holnap is egy nap lesz, tele lehetőségekkel.
.
/Oriana Fallaci/
Utolsó kommentek