/foto:Marta Orlowska/
- 23 -
Vásároltam neked egy bölcsőt. Már megvettem,amikor eszembe jutott, hogy a babona szerint ugyanolyan szerencsétlenséget jelent szülés előtt bölcsőtvenni, mint virágot ágyra tenni. De nem törődöm a babonával. Ez egy indián bölcső, az a fajta, amit a hátán hord az ember. Sárga és zöld és piros, mint PánPéter. Majd a hátamra veszlek, mindenhová így me-gyünk, és az emberek összemosolyognak mögöttünk:nézd ezt a két bolondos gyereket! Ruhákat is vettem neked: ingecskéket, rugdalózókat, és vettem egy szép zenélődobozt is. Vidám keringőt játszik. Amikor telefonon elmondtam a barátnőmnek, megjegyezte, hogy nem vagyok egészen normális. De a hangjában elégedettség érződött, már nyoma sem volt az elutazásom előtti aggodalmaskodásnak: mi-lesz-ha-a-repü-lőn-veszíted el? Ő aggódott, aki azt tanácsolta, hogy rögtön az elején szabaduljak meg tőled. Tényleg rendes nő. Soha nem is hánytam a szemére, hogy elküldte hozzám apádat. Tudod, mire jutottam apáddal kapcsolatban? Egy férfi, aki elfogadja, hogy úgy elzavarják, ahogy én őt elzavartam, nem eldobandó ember, írt utána egy levelet. Meghatott. Hitvány vagyok, írta, mert ember vagyok, de mert ember vagyok, igényt tartok a feloldozásra. Azt hiszem, az atavisztikus ösztön hatására most már szeretné, ha megszületnél. Majd meglátjuk, mi legyen vele: néha a szükségtelen bútorról is bebizonyosodik, hogy mégiscsak lehet valamire használni. Tény, hogy nem akarok az ellensége lenni. Ebbe a mindenkivel kötött fegyverszünetembe valóban mindenki beletartozik:ő, az orvosok, a főnököm. Ha láttad volna a főnököt,amikor bejelentettem az indulásunkat! Azt ismételgette: „Na, ez egy jó hír. Remek, nem fogja megbánni!" Nem is fogom megbánni. Az ember csak úgy számíthat mások becsülésére, ha van önbecsülése, és csak akkor hisznek benne, ha ő is hisz magában.
Jóéjszakát, gyermekem. Holnap indulunk arra az utazásra, autóval. Szeretnék neked egy verset írni a megkönnyebbülésemről, a megtalált bizalomról, a vágyamról, hogy legszívesebben virágkoszorúkkal borítanám a háztetőket, a templomokat, a felhőket;úgy érzem magam, mint a hatalmas kékségben repülő sirály, távol a szennytől, a szomorúságtól, magasan a tenger fölött, amely odafentről mindig tisztának látszik. Alapjában véve a bátorság optimizmus.Eddig azért nem voltam optimista, mert nem voltam bátor.
.
/Oriana Fallaci/
Utolsó kommentek