/foto:Marta Orlowska/
- 7 -
A te világmindenséged az a tojás, amelyben hat és fél hete összekuporodva, szinte súlytalanul lebegsz. Magzatburoknak hívják, és a benne lévő folyadék egy sós oldat, amely semlegesíti a gravitáció hatását, és megvéd a mozdulataim okozta rázkódásoktól, ezenkívül táplál is téged. Sőt négy nappal ezelőttig ez volt az egyetlen táplálék forrásod. Nagyon bonyolult és szinte felfoghatatlan folyamat játszódott le: a folyadék egy részét megittad, más részét magadba szívtad, megint más részét kiválasztottad, s ezzel újabb folyadékot termeltél. Négy napja viszont,a köldökzsinóron keresztül, én táplállak. Olyan sokminden történt ezekben a napokban: csodállak érte,és boldog vagyok, ha csak rá gondolok. A méhlepény,mely meleg bundaként takarja be a burkot, megvastagodott, vérsejtjeid száma megnőtt, és mindez valami őrült gyorsasággal zajlik: már a vénáid is láthatók. Teljesen jól kivehető a két artéria is, meg a köldökzsinór vénája, mely az oxigént és a szükséges kémiai anyagokat szállítja hozzád. Kialakult a májad,és lassacskán kialakul az összes belső szerved: már a nemi szerved is kezd kibontakozni! Te már tudod,hogy férfi leszel-e vagy nő. De számomra a legnagyobb boldogság az, hogy már van kezecskéd. Jól látszanak az ujjaid. És van pici szájacskád, ajkakkal!
A kis nyelvkezdemény is kialakult már, és kialakult húsz csöppnyi üreg a húsz kis fogacskának. Van szemed. Ilyen pindurkán! Hisz még másfél centiméter se vagy, a súlyod nincs egészen három gramm, de már van szemed! Hihetetlen, hogy mindez néhány hét alatt játszódott le. Egyszerűen irreális. Pedig valószínűleg így alakult ki a világ kezdetén az a sejt is,és mindennel, ami megszületik, lélegzik, elpusztul,hogy aztán újra szülessen: ugyanaz történik - forrong, duzzad, egyre bonyolultabb, egyre nehezebb,gyorsabb, rendszerezettebb, tökéletesebb életté sokasodik. Mennyit dolgozol, gyermekem! Mesebeszéd,hogy tengered bölcsőjében ringatózva nyugodtan szunnyadsz! Te sosem alszol, és sosem pihensz. Me-sebeszéd, hogy békésen hallgatod az édes-fátyolos hangok harmóniáját. Bizonyos vagyok benne, hogy szüntelen csobogás, szivattyúzás, zihálás, suhogás kegyetlen hangzavarában élsz. Mesebeszéd, hogy tehetetlen anyag vagy, szinte növényszerű, amit egy kanállal ki lehet gyomlálni. Ha meg akarok szabadulni tőled, azt mondják, most tegyem. Ilyenkor a legjobb. Más szavakkal: ahhoz, hogy megölhesselek,meg kellett várnom, hogy emberi lénnyé fejlődj, akinek van szeme, keze, szája. Most és nem korábban.Korábban túl kicsi voltál ahhoz, hogy rád találjanak és kitépjenek. Őrültek.
.
/Oriana Fallaci/
Utolsó kommentek