.

"Mit tegyen az ember, mármint a főhős, ha kilencéves, New Yorkban él, és 2001. szeptember 11-én eltűnt a papája? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az apja utolsó telefonhívásai az üzenetrögzítőn, amit el kell dugnia a mamája elől? Mit tegyen, ha talál egy titokzatos borítékot, amelyben csak egy kulcs lapul, és a papíron egyetlen szó: Black? Mi mást? Fel kell keresnie az összes Black nevű embert New Yorkban, és megtudakolnia, hogy milyen zárat nyit a kulcs. Ami 216 lakáscím. Vagy megkeresni a zárat, bár köztudott, hogy minden 2777-ik másodpercben egy újabb zár születik New Yorkban. Egyszerű. Csak közben számos más kérdés is akad."

/a könyv ismertetője/

.

.

...és egy idézet a könyvből, amit nagyon érdekesnek találtam...

van még hátra jó pár oldal... gondolom tartogat még meglepetéseket ez a könyv nekem...

.

"Elrejtőztem egy földhányás mögött, amelyet azért ástak ki, hogy régi könyveket temessenek bele, az irodalom volt az egyetlen vallás, amelynek az oltárán az apja áldozott, ha egy könyv a földre esett, megcsókolta, ha kiolvasott egy könyvet, olyan gazdát keresett neki, akinek tetszene, és ha nem talált méltó gazdát, eltemette...

...A könyveket eltemették, úgy hogy ezúttal néhány fa mögé rejtőztem, elképzeltem, ahogy a gyökerek körbeölelik a könyveket, a lapjaikból szívják ki a táplálékot, betűgyűrűket képzeltem a fák törzsei közé..."

.

/Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel/