.
Itt diószedés ideje. Emlékszem egy nagyon régi mesére, amit még gyerekkoromban hallottam. Nem tudom van-e szerzője, de szerintem csak szájhagyomány útján terjedt el.
.
Péter és a diófa ...
.
Mikor Péter Krisztus urunkkal utazott, a nagy melegben nagyon elfáradt.
- Hej, Uram, Teremtőm, ott egy szép nagy diófa, feküdjünk le az árnyékába, mert alig húzom már a lábam! - mondta Jézusnak.
- Bizony, dőljünk le egy kicsit, mert én is fáradt vagyok! - egyezett bele Jézus.
Ahogy ott hanyatt feküdtek, Péter felnézett a lombok közé. Látta, milyen hatalmas a diófa, mégis milyen kicsi a termése. Mellettük meg szép nagy tökök terpeszkedtek a szántó szélén.
- Uram, Teremtőm, nézd, micsoda gyönyörű fa, és milyen aprók a szemei! Inkább a tököt adtad volna rá, amikor a világot teremtetted!
Abban a pillanatban egy dió a Péter orrára esett.
- Mégiscsak jól tetted, Uram, Teremtőm, hogy ilyen kis szemet tettél rá, mert ha a tök esett volna az orromra, a fejem is szétment volna.
Utolsó kommentek