.
"Találkoztam egy férfival, és beleszerettem. Igen egyszerű oka van annak, miért hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam az érzés: nem várok semmit.
Tudom, hogy három hónap múlva már messze járok innen, és ő addigra csak emlék lesz, de nem bírok tovább szerelem nélkül élni.
Írok egy történetet Ralf Hartnak - így hívják. Nem vagyok biztos abban, hogy visszatér a bárba, ahol dolgozom, de ez életemben először nem számít. Elég, hogy szeretem, hogy gondolatban vele vagyok, és hogy léptei, szavai és kedvessége kiszínezik ezt a várost. Ha majd hazautazom, Ő csak egy arc lesz az emlékeimben, egy név és egy kandalló. Minden más, amit itt átéltem, minden, amin keresztül mentem, eltörpül majd az ő emléke mellett.
Szeretném azt tenni vele, amit ő tett velem. Sokat gondolkodtam, és rájöttem, hogy nem véletlenül léptem be abba a kávézóba. A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.
Ezek a találkozások általában olyankor történnek, amikor valamilyen határhoz érünk: a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen. A találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak. De ha végképp el vagyunk keseredve, ha már nincs mit veszítenünk - vagy ha éppen ellenkezőleg: imádjuk az életet -, az ismeretlen testet ölt, és a világ kifordul a négy sarkából.
Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban. Igen, van egy vezérfonál.
És akkor a testek megtanulnak a lélek nyelvén beszélni, és ez a szex, ez az, amit odaadhatok annak a férfinak, aki visszaadta a lelkem, bár ő még nem tudja, milyen sokat jelent nekem. Ezt kérte tőlem, és meg is fogja kapni. Azt akarom, hogy nagyon boldog legyen.
Az élet néha nagyon fösvény: az ember ilyenkor napokig, hetekig, hónapokig élhet úgy, hogy nem érez semmit. De ha egyszer kinyílik az ajtó - és ez volt Mária esete is Ralf Harttal - valóságos lavina zúdul be rajta. Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amennyit el tudsz fogadni."/Paulo Coelho : 11 perc/
Utolsó kommentek