NAGYSZOMBAT
Már szabad ám Remélni
a péntekről regélni
már szabad visszatérni
és a túlnan-t fölidézni
már szabad a sebet kikötni
részvétekben megfürödni
már szabad a választ kérni
bár ami volt, csak Isten érti
már szabad újra lábra kelni
a szenzációt széthirdetni.
/Jókai Anna:Apokrif imák...részlet /
.
Nagyszombati határkerülés, körmenetek, fogadalmi ünnepek
A nagyheti határkerülés már a középkorban egyházi szokás volt és arra szolgált, hogy a szántóföldek mágikus körüljárásával a zsendülő vetést védjék a feltámadás ünnepe körüli időben.
Ez az egyházi szokás is népszokássá lett. Zalaegerszeg városában a szokáshoz történeti mondát fűztek. Eszerint a szokás a 16. századba nyúlnék vissza, mikor a törökök fenyegették Zalaegerszeget. Mikor nagyszombaton elindult a feltámadási körmenet, hozzájuk csatlakozott a vár fegyveres csapata is. A lakosság egész éjjel járta az utcákat, éktelen lármát csapva. A török csapat azt hitte, hogy nagy katonaság őrzi a várost és megrémülve elvonult. A zalaegerszegiek azóta is minden évben nagyszombaton egész éjjel sípolás és lövöldözés közben körüljárják a várost.
Szendrey Zsigmond és Ákos szerint nemcsak Zalaegerszegen, hanem Tiszaszentmártonban, Zsurkon és Szegeden is a törökök, tatárok visszaveréséhez fűzték a nagyszombati határjárás eredetét.
/Dömötör Tekla: A népszokások költésztete /
Nagyhét
.
A nagyböjt utolsó hete, amely virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart. A nagyhéten szokás elvégezni a lakás, a ház és az udvar teljes kitakarítását. A takarítás nagy részét már elvégzik a hét elején, hiszen a hét második felében az asszonyok már az ünnepi ételeket készítik elő.
Az ünnepi előkészületek igen fontos mozzanatai a szakrális események. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás - a harangok Rómába mentek - és legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra. A szertartásra hívogatás kerepléssel történik. A kereplés szokásában a zajkeltés nyomait lehet felfedezni. Liturgikus eredetű, szintén a gonoszűzéssel kapcsolatos szokás a pilátusverés, pilátuségetés. Nagycsütörötköt zöldcsütörtöknek is nevezték, ezért a jó termés reményében spenótot, fiatal csalánt főztek.
Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, szigorú böjti nap. Ez a nap a teljes gyász jegyében telik, a templomban is minden Jézus kínszenvedésére és halálára emlékeztet: csak fekete és bordó zászlók vannak, a pap is fekete ruhában végzi a misét, és a hívek is fekete ruhában jönnek el a templomba. Nagypénteken kiemelt szerepe volt a kálváriának, a stációjárásnak, illetve a szent sír körüli virrasztásnak. A nagypénteki szentsírhoz több típusú népi ájtatosság is fűződik, ennek egyik formája a sír melletti templomi virrasztás, ilyenkor díszőrség is állhat a szentsír körül. A szentsír tisztelet egyszerűbb formája is ismert, amikor a hívek a szertartás végeztével odamennek a szent sírt jelképező asztalhoz, és letérdepelve elmélyülten imádkoznak.
Nagypénteket különösen szerencsétlen napnak tartották, ezért tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat. Nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert kővé válna. Nem mostak, nem szőttek és nem fontak. Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a nagypéntek hajnali víznek. Úgy tartották, aki ilyenkor megmosdik, azon nem fog a betegség.
Nagyszombaton véget ér a negyvennapos böjt. Ennek a napnak fontos liturgikus eseménye a feltámadási körmenet. Jellegzetes szertatás még a tűzszentelés, amikor a katolikus templomban a gyertyát - a feltámadó Krisztus jelképét - a megszentelt tűz lángjánál meggyújtják. Nagyszombat már a húsvéti előkészületek jegyében telik, ekkor készítik el a szentelésre szánt ételeket, valamint a vendégváró étkeket is.
Pákay Viktória néprajzkutató,
Utolsó kommentek