.
...mikor a kéknefelejcs más akar lenni...
FEKETE BÁRÁNY
Mert bizony mondom, hogy megjelölve
égő stigmával homlokomon,
úgy lökött ki lávás öléből sorsom
védtelenül és fegyvertelenül
az orkánló Időbe
a Küldetés parancsszavával!
És szólani kényszerültem!
Mit tudom én, mely hatalom emelte ajkam elé
a rivalló kürtöt,
hogy förgeteges erővel harsogjon éneket!
És szólani kényszerültem, mit tudom én,
mint ömlött át szívembe minden szívekből
a néma, hangtalan följajdulás,
hogy hangszerem zendítse kiáltó panaszra!
Mit tudom én, ki fogta a kezem!
Ki vezetett zordon mélységek fölött
kardpengék ívelő hídján keresztül?!
Hogy sejthetem én, ki hívott úttalan utakra,
az élet vad bozótjai és cserjéi közé,
hogy tüskék marjanak a húsomba
és ölelő indák fojtva szeressenek?!
Nem tudhatom, mely erő parancsolt,
küldött és vezetett idáig,
mely hatalmas kéz játssza szívemen
a végzetes dallamot,
de fekete bárány vagyok én a nagy akolban
bégető, fehér juhok közt megjelölve,
öröke megjelölve!
.
/Várnai Zseni/
Utolsó kommentek